Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)
Pölös Andrea: Építőáldozatok
Az eddig említett építési áldozatok az Árpád-korból származnak. Erre a korra datálhatóak az általam feltártak is. 22 A Duna jobb partján a középkori Felhévíz és Szentjakabfalva területén folytattam ásatásokat. Az itteni, falusias jellegű település több házából került elő építési áldozat, melyek mindegyike edény. Az egy belüli koncentráltsága, azonos koruk és jegyeik miatt részletezem. Az első, melyet 1992-ben a Bécsi út 65-67., Dereglye u. 5. számú telken tártunk fel, egy, a későbbiekben kovácsműhelynek átalakított házból származik. A ház DNy-i sarkában ástak egy gödröt, mely a tartócölöp mellett, a ház belseje felé helyezkedett el. A gödörből került elő egy 13. századi ausztriai, redukált égetésű, bepecsételt fazék, (1. kép), és ebből egy tojás. Az objektum archaeomágneses datálása 23 megengedné a korábbi, 12. századi keltezést is, de ez a típusú edény nem. A második, melyet 1993-ban a Bécsi út 38-42. számú telken tártunk fel, szintén erre a korra datálható házban volt, egy fehér, csigavonalas fazék, szintén a ház DNy-i sarkában, külön megásott gödörben. Ebben egy jérce csontváza volt. 24 A harmadik esetben, melyet ugyanebben az évben a Bécsi út 67. számú telken tártunk fel, a fazék házhoz nem tartozóan feküdt fejjel lefelé egy gödörben, alatta beleszúrt vasszöggel. A negyedik építési áldozat 1995-ben került feltárásra, a Bécsi út 1-3., Lajos utca 2-4. számú telken. Itt szintén a ház DNy-i sarkában ásott gödörben volt egy fehér, szintén csigavonalas fazék. Ez a ház az Árpád-kori házaktól eltérő, egyedi megoldású, padlásolt, a padlásrész alul csömpölyeges, az oldalfala deszkával bélelt, oly módon, hogy a deszkaborítás, és a ház fala közé sárga agyagot döngöltek. A házat egy 1300-ra datálható mészégető kemence vágta. 25 A kis területen, egy faluból, egy időszakból koncentráltan előkerülő építési áldozatok száma lehetővé teszi, hogy az egyes jelenségeket összevethessük egymással, és a többi helyen hasonló korból előkerült lelettel is. Mindegyik esetben, ahol házból került elő az edény, jól elkülöníthetően a ház DNy-i sarokcölöpe mellett, külön az edénynek ásott gödörben találtuk meg a fazekat. Érdemes megemlíteni, hogy az első és negyedik esetben a ház bejárata az ÉK-i sarokban volt, tehát nem az általánosan megszokott K-i, D-i oldalon, és így az edények a bejárattal ellentett sarokban kaptak elhelyezést. Ez felveti a „szent sarok" lehetőségét is. A következetesen a DNy-i sarokban történt elásásnak, mely, mint láttuk, nem egyedi, erre a közösségre jellemző, hanem később is meglévő szokás, 26 nem találjuk a magyarázatát. A néphitben az égtájak jelentésével inkább csak a házak tájolása miatt foglalkoznak. 27 Sajnos, a néprajzi anyagban az építőáldozatok közlésekor az égtájak szerinti meghatározásokat nem írták le, illetve az adatközlők nem említették. Az első és második esetben teljesen ép volt az edény, a negyediknél is csak kis darab hiányzott belőle, de letakarva nem romlandó anyaggal egyik sem volt. Tehát feltehetőleg nem tartottak a fazékban elhelyezett áldozat „kijövetelétől." 22. Közöletlen ásatások. 23. MÁRTON Péter (ELTE Geofizikai Intézet) munkája. Ezúton is köszönöm. 24. BARTOSIEWICZ László (ELTE Középkori és Koraújkori Régészeti Tanszék) meghatározása, ezúton is köszönöm. 25. Márton Péter (ELTE Geofizikai Intézet) meghatározása. Ezúton is köszönöm. 26. SZENTI Tibor 1979. 14. 27. BOSNYÁK Sándor 1982. 64. 469
