Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Belényessi Károly: Templom körüli erődítés Balatonszárszó határában

a beomlástól, amelynek karósora és a löszfal között egy gerenda lenyomatát is megfigyeltük (12. kép). Ezt az építményt, amelyet valószínűleg pinceként értelmezhetünk, még a 15. század közepe előtt megszüntették és helyén, egy ellenkező tengelyű épületet emeltek, amelynek belső tere már nem volt a talajba mélyítve (4. kép/XII.). A feltárás során kiderült, hogy a 15. század derekán az erődítést feldúlták. Az égett törmelék a temetőben elföldelt emberi maradványok arra utalnak, hogy a templommal együtt az egész árokkal körbevett területet elpusztították. Az itt álló épületeket felgyújtották és a tűzben a falu ide húzódó lakosai közül, sokan lelték halálukat. De az erődítés valószínűleg nem ekkor szűnt meg, az épületek oszlopait ugyanis kiemelték. Az alapárkokat az előkerült leletanyag tanúsága szerint még a 15. század második fele előtt betemették, és a területet elplanírozták. Az épületek helyén nem sokkal ezután megjelentek a falu lakosainak temetkezései (13. kép). Ezzel együtt az erődítést jelentő árok feltöltődése is megkezdődött, és annak ellenére, hogy nem tűnt el nyomtalanul, védelmi képességét valószínűleg elveszítette.

17 A feltárt újkori sírok tanúsága szerint a templom feltehetően túlélte település pusztulását, de a már ismert adatok szerint a 18. század végét követően már nem temetkeztek mellé. 17. Az újkori temetkezések határa már az erődítésárok maradványa, amelynek vonala az I. katonai felmérés térképén is felfedezhető. Feltöltődésének homogén anyaga, valószínűleg olyan nagy méretű földtömegből táplálkozik, amely mögött joggal sejthetjük a nyomtalanul eltűnt sáncot! 429 6. kép. Kibontott veremcsoport a cinterem délkeleti oldalán