Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Belényessi Károly: Templom körüli erődítés Balatonszárszó határában

Az erődített templomkörzet Ez az átalakulás a terület bővítésével és ezzel összefüggésben a templomkörzet funkciójának változásával járt. A kis dombot erődítéssel vették körbe. Ennek egyértelmű és látványos bizonyítéka az új az eredeti cinteremároktól mintegy 15 méter távolságban ásott újabb árok, amely már közel félhektáros területet fogott közre (4. kép/Ili.). Készítésének kora a kevés leletanyag miatt bizonytalan, de az ásatás során szerzett tapasztalataink szerint visszatöltődése legkorábban a 14. század második felében kezdődhetett. A nagyméretű földmű létrehozásával a templomdomb védett területté vált. Ezt bizonyítják az árok méretei: szélessége 4-5 m, mélysége helyenként eléri a 180 cm-t és légi fotók alapján azonosított ötszöget formáló alak. Ezen kívül az árok kiásása során kitermelt földdel is számolnunk kell. Ebből valószínűleg sánc készült, amelynek közvetett bizonyítékát a védelemre szoruló belső terület vizsgálata szolgáltatja. A falu lakosai korai temetőt határoló árkot betemették, a templom és a nagyméretű külső árok közti területen pedig épületek összefüggő csoportját építették fel. Ezek egymással, a templommal és az árokkal való összefüggése egyértelmű, alaprajzi elrendezésük átgondolt és tudatos szerkesztési elvre utal. A középpontban álló templom körül a védett terület északkeleti és keleti oldalán 7 épület állt (4. kép/IV-X). Hossztengelyük az árokra merőleges, oromzatuk tehát az árokra és templomra nézett. A köztük lévő hely szűk. Embernyi széles szintén sugárirányú sikátorok biztosítottak átjárást a templom és az erődítés között. Az épületek oromzata és az árok széle között mintegy 5 m széles üres sáv húzódik, amely a kihányt földből rakott sánc lehetséges helyére utal. A templom felé néző oromzat és a templom között mintegy 8-10 méter széles sáv marad szabadon, amely valószínűleg a temető számára biztosított helyet. A korábbi temetkezéseket a templomkörzetbe emelt épületek megbolygatták, és belevágtak a már betöltött tárolóvermekbe is.

14 Az épületek többségénél megfigyelhető megújítások nyomai is egységes rendszerről árulkodnak (7. kép). A bővítés, vagy új épület emelésének alapja az eredeti házhely. Még teljes átalakítás is ezen belül történik. Az alapárkok tanúsága szerint új épületek falai alig térnek el a korábbitól. Ahhoz hasonlóan az egységes és nyilván szabályozott rendszerbe illeszkednek. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy ennek a rendezési elvnek alapja az egy épület emelésére alkalmas parcella volt. Ettől a szerkezettől azonban látszólag eltér az árokkal határolt terület déli oldala, ahol az előbbinél jóval kisebb területen mintegy 8 épület helyezkedik el (4. kép/XI—

XIV). Az ettől északra eső csoport szabályos térközökben megfigyelt világos rendszere, itt nem ismétlődik. Az árok, nagyjából kelet-nyugat irányú déli szakaszának belső oldalán azzal párhuzamos tengelyű, nagyméretű épület állt. Az alaprajzi elrendezésből úgy tűnik, hogy ez és az északi oldalán lévő építmények szorosabban összetartozó egységet alkottak. Talán felfoghatók egy nagyméretű önálló parcellaként, amely a funkció vagy a tulajdonos személye miatt üt el az egységes szerkezettől. 14. Lehetséges, hogy bizonyos vermek az épületeken belül álltak, amelyet a topográfiából kiindulva szinte lehetetlen nyomon követni. A leletanyag átvizsgálása és datálása megerősítheti ezt a feltételezést, bár meggyőződésem szerint a mintegy 50-100 éves időszakon belül az objektumokból származó kevés háztartási kerámia segítségével ez nem lehetséges. 427