Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Belényessi Károly: Templom körüli erődítés Balatonszárszó határában

3. kép. A templomkörzet madártávlatból. Sófalvi András, 2001. Az egyenes szentélyzáródású templom mintegy 13 m hosszú és 8 m széles volt. Északi oldalán a többször megújított sekrestye kőből rakott alapfalai kerültek elő, amelyhez később nyugati irányban csontkápolnát építettek, amely a templom nyugati falával egy vonalban záródott. Ezen belül feltártuk a tapasztott fenekű 2x2m alapterületű és közel 1 m mélységű ossarium-ol. Az épületen belüli temetkezések miatt a hajó területe mintegy 1,5 m mélységű teknővé mélyült, amely rontotta a belső szintek megfigyelésének lehetőségeit. A templombelső feltárása során egyértelművé vált, hogy a járószintek sérültek, komoly padlószint nyoma nem volt felfedezhető. A szentély területét kevesebb sírgödör rombolta, ezért sikerült megfognunk az altalaj, illetve a szubhumusz feletti első, és feltehetően a templomhoz köthető első kultúrréteget. Ebből II. András obulusa (CNH I. 227) került elő, amely azokat a forrásokat támogatja, amelyek alapján építését a 13. század elejére keltezhetjük. A falusi templom Az épület kutatásával párhuzamosan a hajó és a szentély területén, illetve a falakon kívüli mintegy 8-10 méteres körzetben közel 250 sírt tártunk fel. Ennek során egyértelműen kiderült, hogy a temetkezések mindegyike a középen álló templomhoz igazodott. A temető legkorábbi sírjait tehát ezzel párhuzamosan a 13. század elejé424