Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Sabján Tibor: Késő középkori lakóházak rekonstrukciói (Sarvalyi példák)

rajzi és funkcionális rendjéről

15 (1. kép). Ennek alapján a 15. számú ház alaprajzát minden nehézség nélkül rekonstruálni tudtuk, a kőalapozásokra fektetve a faház talpgerendáit

16 (2. kép). Falszerkezetek A sarvalyi házak falainak elméleti rekonstrukcióját szintén az ásatást vezető régészek végezték el. A padlók széleit szegélyező kősávokat talpgerendák alapozásaiként értelmezték, ebben bizonyítékul szolgált néhány elszenesedett gerendamaradvány is, melyek vizsgálata tölgy és bükk használatát mutatta ki.

17 A talpgerendás szerkezet mellett szólt a cölöplyukak hiánya és a feltűnően kevés tapasztásnyom is. Természetesen talpgerendával is többféle szerkezetű fal építhető, ezek közül a boronafal és a talpas-vázas szerkezet merülhet fel, de ez utóbbit rögtön el kell vetnünk, mivel kitöltő része szinte minden változatában sok tapasztást igényel, ennek pedig amint láttuk - ellentmondanak az ásatási megfigyelések. A házak tehát nagy valószínűséggel boronafalasak lehettek, mégpedig lombos fából összeállítva, melyek néhány részletükben különböznek a nyugatabbra használatos fenyőből épített változatoktól.

18 Ennek megfelelően a házakat tölgy talpgerendákkal rekonstruáltuk, ezek felett a falat lombos fából készült boronákból állítottuk össze, melyek nem olyan egyenesek, mint fenyőből készített társaik, hosszuk is rövidebb, ezért alkalmanként lapolt toldással vagy zsilipéit oszlop közbeiktatásával éltünk. A talpgerendákat a népi építészeti tapasztalatok szerint szabályosabbra bárdolva terveztük, míg a többi boronát csak lapjával megfaragva, vagy egyes szakaszokon bárdolás nélkül illesztettük a helyükre. A sarkokon és a falcsatlakozásoknál keresztfejes kötést alkalmaztunk, az ajtók függőleges szárfáiba, illetve ezek hornyaiba az ék alakúra faragott boronákat zsilipelve csatlakoztattuk. Mivel a pincék szabálytalan állása miatt felmerült az a lehetőség, hogy a nagyobb házak több toldási periódus révén alakultak ki, megpróbáltuk ezt a lehetőséget a falak tervezésében is érzékeltetni, anélkül, hogy erre ásatási bizonyítékunk lett volna.

19 A15. számú háznál egy olyan értelmezés látszott hihetőnek, amelynél a kétosztatú lakórészt toldják meg és alakul ki a többhelyiséges ház. Ennek érzékeltetésére a kamra (2. helyiség) sarkaihoz oszlopokkal csatlakoztattuk az épület többi részét. A régészeti megfigyeléseknek megfelelően a boronákat nem tapasztottuk be, hanem a mohával tömített gerendaközöknél alkalmaztunk csak némi sározást. Érdekes kérdés volt a pince falainak rekonstrukciója, amelynél több elméleti megoldás is kínálkozott. Mi úgy gondoltuk, hogy csak a födém szintjéig emeljük fel 15. BALASSA M. Iván 1997. 118-119. is csak a pincék bortároló funkcióját vitatja, helyette a kamra megnevezést javasolja, de ez az eldöntetlen kérdés semmilyen kihatással sincs a ház rekonstrukciójára. 16. HOLL Imréék értelmezésétől csak egy helyen és jelentéktelen mértékben tértünk el: az északkeleti hosszfal vonalát mi a 2. és 3. helyiség folytatásaként vezettük végig az 1. helyiség mögött is. így a ház kemencéje a sarokba került, és a ház hosszfalai közel párhuzamosak lettek. Ez az értelmezési különbség azért állhatott elő, mert az 1. helyiség hátsó fala alatt a kőalapozás hiányosan maradt meg, a kemence mögött pedig a sok szétszóródott kő bonyolította a tisztánlátást. HOLL Imre 1979. 39. 8. kép. 17. HOLL Imre 1979. 34. 18. Erre az apróságra figyelmeztet Balassa M. Iván is.; BALASSA M. Iván 1997. 112-113. 19. HOLL Imre 1979. 45. 395