Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Benkő Elek: Régészeti megjegyzések a székelyföldi lakóházak középkori történetéhez

Ezzel szemben BÁTKY Zsigmond úgy vélte, hogy a régi székely ház is nyílt túzhelylyel, kandallóval fűtött épület volt, melyet csak később láttak el kemencével.

2 Ez utóbbi nézet, mivel jobban összeegyeztethető volt a kora újkori írott adatokkal és a fennmaradt, 18. századi épületekkel, kétségkívül népszerűbb volt, fenntartására a néprajzi kutatás még az 1970-es években is látott némi reményt.

3 Az 1970-80-as évek székelyföldi ház- és kemenceleletei

4 azonban perdöntőnek bizonyultak és gyorsan be is épültek az új néprajzi szakirodalomba,

5 jóllehet még a 80-as évek vége felé is történt kísérlet BARABÁS Jenő tollából arra, hogy a korai székelyföldi tüzelők kemence voltát kétségbe vonja.

6 A kizárólag nyitott tűzhellyel ellátott, korai székely házak BÁTKY-féle képzetét az idő és a régészeti kutatás - úgy tűnik - nem igazolta. A fellelhető konkrétumoknál, a kemencés földházaknál maradva, hangsúlyoznunk kell, hogy a hitelesen feltárt ilyen székelyföldi épületek száma ma még rendkívül alacsony. Alaprajzi változataikról ennek megfelelően csak nagyon keveset mondhatunk, ugyanis a kevés lelet is több alaprajzi változatra oszlik. Példaként idézzük azt a kora Árpád-kori települést, melynek szétszabdalt maradványai Szekelykeresztur egyik része, Keresztúrfalva területén bukkannak elő földmunkák során. Itt, egymás közelében lényegében egykorú, de eltérő típusú házak épültek, az egyik esetben a ház gödréből kinyúló, máskor a házgödör belsejébe épített agyag kemencével.

7 Az adat értékét azonban igen nagy mértékben rontja, hogy a 22/2f. lelőhelyen SZÉKELY Zoltán ásatása során feltárt, és a házfejlődési spekulációkban meglehetősen nagy karriert befutott külső kemencés ház

8 utólag, a vázlat értékű ásatási dokumentáció összeszerkesztésekor született, hitelessége ezért némiképp kérdéses. Ha az Árpád-kori tüzelőberendezések fejlődéséről ma még keveset mondhatunk is, azt az eddigi kutatás egyértelműen alátámasztotta, hogy a korszak házaiban következetesen agyagkemencét építettek, ellentétben a hasonló jellegű, késő népvándorlás kori (avar-szláv kori) házakkal, melyekben főként kőkemencék összeomlott maradványai kerültek elő. A székelyföldi lakóépületek korai történetében viták és félreértések kisebb sorozatát - szándékával ellentétben - e sorok írója okozta, kezdő muzeológus korában. Még 1981-82-ben történt, hogy a Szekelykeresztur központjától délre fekvő, eladdig beépítetlen térségen létesített lakótelep (ma: Kossuth negyed) blokkházainak alapozásakor középkori házak foltjai jelentkeztek. A meglehetősen nehéz körülmények között lebonyolított leletmentések során két olyan, a ház gödrén belül bélésfallal és ácsolt faszerkezettel ellátott, téglakemencés, félig földbe ásott épületet sikerült feltárni és dokumentálni, melynek párhuzamait eladdig nem ismertük. (2. kép.) Nem kevésbé meglepő volt a szokatlanul gazdag leletanyag is, melyben a jellegzetes Árpád-kori fazekak mellett korábban ismeretlen anyagú és formájú edények töredékei is voltak. A már akkor rendkívül fontosnak, egyben különlegesnek látszó leletek első, előzetesnek szánt közlésekor

9 az ásató úgy vélte, hogy a feltárt házak a 12. század2. BÁTKY Zsigmond 1930. 116. 3. BARABÁS Jenő 1973. 26. 4. SZÉKELY Zoltán 1976-1977. 75.; 105.; BENKŐ Elek-UGHY István 1984. 30. 5. BALASSA M. Iván 1985. 66. 6. BARABÁS Jenő-FODOR István-KOVALOVSZKI Júlia-BALASSA M. Iván 1988. 247. 7. BENKŐ Elek 1992. 176, 178,; 22/2f. és 22/2h. lelőhely. 8. SZÉKELY Zoltán 1976-1977. 75., 105. 9. BENKŐ Elek-UGHY István 1984. 31-33. 369