Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Benkő Elek: Régészeti megjegyzések a székelyföldi lakóházak középkori történetéhez

RÉGÉSZETI MEGJEGYZÉSEK A SZÉKELYFÖLDI LAKÓHÁZAK KÖZÉPKORI TÖRTÉNETÉHEZ* BENKŐ ELEK Tanulmányunk az utóbbi évek székelyföldi régészeti kutatására épül. Alapját új, részben még feldolgozatlan ásatási eredmények képezik, olyan adatok, amelyek lehetővé teszik, hogy a korszak problémái iránt érdeklődő régész néprajzi megfontolások és történeti feljegyzések mellett végre saját forrásbázisára is támaszkodjék. A kissé körülményes cím valamint a „székely ház" és „székely háztípusok" fogalmának kerülése azt jelzi, hogy a kutatás jelen állása szerint még hozzávetőlegesen sem tisztázott, hogy a Székelykeresztúrra és környékére szorítkozó középkori adatok a Székelyföld egészére jellemzőek-e, vagy csupán a Székelyföld egy részére igazak, illetve - esetleg - a Székelyfölddel nyugatról közvetlenül szomszédos, régészetileg úgyszólván kutatatlan megyei (elsősorban Fehér és Küküllő megyei) és erdélyi szász területekhez is kötődnek. Ilyen módon ma még nem tudjuk felmérni, hogy a lakóépület maradványokat napfényre hozó régész mennyiben talált székely, és mennyiben a Székelyföld határát túllépő erdélyi jellegzetességekre. Hasonlóképpen tudatos a régészeti megközelítésmód hangsúlyozása, amivel a szerző azt is szeretné jelezni, hogy nem kíván óvatos középúton járni a régészeti konkrétumok és a többnyire újkori adatokból visszakövetkeztetett néprajzi teóriák között. Jól tudja ugyanakkor, hogy leletei nem épületek, hanem csak épületmaradványok és tüzelőroncsok, amelyek értelmezése és kiegészítése során döntő segítséget nyújthat az igényes rekonstrukciós munkában jártas néprajzi kutatás; a jövőre nézve ez az együttműködési lehetőség összehasonlíthatatlanul eredményesebbnek ígérkezik azoknál a vitáknál, amikor rokon tudományok kortárs kutatói egymáson kérik számon elődeik olykor fél évszázadnál is régebbi nézeteit. Külön nyomatékosítjuk azt a lényeges körülményt, hogy a leletek döntő többsége nem falusi településen, hanem egy középkori mezőváros belterületén került elő, ami több problémát is felvet. Mindenekelőtt arra a bonyolult, részleteiben ma még feltáratlan viszonyra kell gondolnunk, ami egy mezőváros épületeit a környék falvaiban épült korabeli lakóházakhoz fűzi. Mindebben a régebbi kutatás egyszerű recepciót látott: a falu építészete átvette a polgári-nemesi lakáskultúra bizonyos elemeit. A középkori mezővárosok újabb kutatása nyomán azonban ezt a leegyszerűsített képlet jelentősen finomítható. Utalunk mindenekelőtt arra, hogy a középkori mezővárosok lakóit nem lehet egységesen polgárnak, ráadásul a szó modern értelmében vett polgárnak tekinteni. Megyei területeken e települések lakói zömmel jobbágyok voltak, vizsgált területünkön, egy kiváltságolt népcsoport mezővárosaiban különbö* A tanulmány alapjául szolgáló régészeti kutatások „A középkori székelyföld régészeti kutatása" c. OTKA-pályázat támogatásával folytak. 365