Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Pusztai Tamás: A középkori Mohi mezőváros építészeti emlékei

13. kép. A Mohi mezőváros főutcáján föltárt 82-es sz. ház alatti o101-jelű épület kör alakú gödre tegsorokat, addig a 13-14. századtól kezdődően, ha az adott települést több száz éven át lakják, a mindig ugyanott felépülő és elpusztuló házaknak az omladékai már jelentős rétegeket alkothatnak. A 82. sz. épület 300 évet átfogó rétegsorának története akkor kezdődik, mikor a szabályozott talajváltás rendszerével megszűnik a falutelepülések időszakos vándorlása. Közvetve a tatárjárás is hozzájárul ahhoz, hogy - egy gazdasági rendszert is pusztítva - a kora Árpád-korban elterjedt, a földesúri magánbirtokon a szolgaerőre alapozott termelés helyébe, az új, szabályozott talajváltó rendszer alkalmazása mellett, az utcákra rendezett, kötött helyzetű jobbágytelek legyen a termelés alapja. Ehhez a telekhez kötődve évszázadokra állandósul a parasztház helye. A mohi rétegsor alapján a későbbi mezőváros területén e rögzülés az o100 - még a veremházak szerkezetéből megőrződött munkagödörrel épült felszíni épület - időszakában, a 13. század közepére már végbe mehetett.

62 A parasztházak épí62. Kérdés persze, hogy e „teli-szerű" település legalsó rétegsora mennyiben tekinthető a teli részének; hiszen az épület helyének a rögzüléséről biztosan csak akkor beszélhetünk, ha már a következő épület is az adott helyre került. E kérdést -a telek rögzülésének, kialakulásának időszakának pontosabb meghatározását -az ez idáig feltárt 13.századi rétegek és jelenségek teljes feldolgozásával lehet majd megválaszolni.. 357