Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)
Pusztai Tamás: A középkori Mohi mezőváros építészeti emlékei
meg. A kör alakú kemence külső átmérője 1,2 méter volt. Falát sárga agyagtapasztás alkotta, melyben jól megfigyelhetőek voltak azoknak a karóknak a nyomai, melyek a fal vázát alkották. Ezeket a karókat szabályos kör mentén helyezték el. A kemence cseréptapasztásában 13. századi kerámiatöredékek voltak. Az o99-jelű ház alapgödrének kiásása részben elpusztítottak egy 13. század közepén épített, földfelszíni házat. Ez volt az o100 jelű épület (12. kép). Ezen a területen ez a legkorábbi, régészetileg jól meghatározható építmény Ez előtt az épület előtt is volt valamiféle építmény e helyen - szintén a földfelszínre építve - de ebből már csak az оЮО-épület DNy-i fala mentén elhelyezkedő kemence (s2915) maradt meg. Az o100 épülethez tartozó vastag égett omladék (s2670) vékonyodó széle a kemence maradványait is fedte. Az ovális kemence 90x70 cm nagyságú volt, szája DK-ről nyílt. 59 Falát 15-20 cm vastag sárga agyagtapasztás alkotta. A kemencéhez tartozó egyéb objektumot nem találtunk. 60 Az o100 épületet 20-30 cm vastag égett agyagtapasztás-omladék rétege (s2670) hozzávetőlegesen egy ÉNY-DK tájolású téglalap alakú területet fedett le. 61 Kiterjedése 6x8 méter volt. Ez az omladék az épület vázszerkezetes falából származott. Az égett agyagtapasztás-darabokban előkerültek a fal vázát alkotó vesszőfonat maradványai és lenyomatai. Az itt talált fehér, bekarcolt csigavonal díszes Árpád-kori kerámiatöredékek alapján az épületet a 13. század közepén használhatták, építését pedig, a fal elszenesedett karóvázának radiokarbon méréssel történő korhatározása alapján a tatár pusztítás előtti időszakra, a 13. század második évtizedére tehetjük. Az omladék alsó szakaszát fekete égett faszenes réteg alkotta. Az omladékfolt felszínében, annak közepén rendszertelenül elhelyezkedő nagyméretű kő- és tégladarabok voltak Az o100 épületet számos későbbi beásás bolygatta, ez okból csupán három szerkezeti egysége maradt meg viszonylag épségben: Az épület DNy-i fala, kemencéje, valamint munkagödre. A DNy-i fal vázszerkezetét egymás mellé beszúrt karók, valamint cölöpök alkották. E szerkezetből 10 kisebb, egy vonalba eső karólyuk maradt meg, egymástól 1520 cm távolságban elhelyezve, valamint négy cölöplyuk. A DNy-i falat 4 méter hoszszan lehetett nyomon követni, ez a teljes falhosszat jelenti. Az o100 ház kemencéjét (s2913) a később ide épített o99 ház gödrének kiásása során elvágták. A kemencéből így nem maradt más, csak hat nagyméretű, sárga agyagba tapasztott, ívelten futó kő a kemence falából, valamint a kemence egyrétegű csereptapasztassal, fölötte elsimított agyagréteggel kialakított sütőfelületének töredékei. A cseréptapasztásban fehér, bekarcolt csigavonal díszes töredékek voltak. Az épület padlószintje a korabeli külső járószint alatt volt, 15-20 cm mélységben. Ebbe a járószintbe ásták a DNy-i faltól 50 cm távolságban az ovális, ívelt aljú munkagödröt (s2943). A munkagödör 1 méter hosszú 0,8 méter széles és 0,6 méter mély volt. Tengelye a DNy-i fallal párhuzamos. A munkagödör tengelyének nyugati végében 12 cm vastag cölöp elszene59. Az o100 épület DK-i fala az s 2915 kemencénél bizonyosan folyamatos volt, mutatják ezt a fal e szakaszán megfigyelt kis karólyukak. 60. Az o100 épületrészlet padlószintje 20 cm-rel mélyebben volt a 2915 kemencéhez tartozó szintnél. A 2915 kemence megléte emiatt sem ok arra, hogy az оЮО-épülerészletet esetleg egy kétosztatú épület részeiként értelmezzük. 61. E folt északkeleti sarkát a későbbi o99 épület gödrének kiásása során elpusztították. 355
