Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Pusztai Tamás: A középkori Mohi mezőváros építészeti emlékei

kok utolsó periódusaihoz már lakóépületek is tartoztak (6. kép). TOMKA Gábor az itt feltárt régészeti jelenségek feldolgozása során leírta az egymást vágó árkok és az épületek kronológiai helyzetét.

49 Ez alapján a vizsgált területen először egy körárkos karámot építettek (o16), a következő periódusban a központi településmag tájolásához igazodó, téglalap alakú területet határoltak el (o13), melyet TOMKA Gábor a belső lakóövezethez tartozó gazdasági övezet részeként határozott meg. Kialakulásának okaként pedig a vizenyős lapályokkal körbehatárolt településközpont felaprózódó telkeiről kiszoruló gazdasági tevékenység számára való helykeresést jelölte meg. Ezek a régészeti jelenségek tehát a kerteknek az igen sűrűn beépített lakóövezettől való elszakadását tükrözhetik. A földbe mélyítet jelenségek, istállók, színek hiánya miatt a feltárt kertet valószínűleg veteményeskertként használhatták. E terület utolsó fázisában már rögzített épületek cölöpnyomai is előkerültek. Az itt meghatározott 06jelű épület a mellőle előkerült díszkerámia- és kályhaszemtöredékek alapján lakóépület volt. Hossza 11,7 szélessége 4,3-4,5 méter. Az épület falának a helyét egymástól 50-80 cm távolságban leásott, 10-15 cm átmérőjű cölöpök számára ásott lyukak jelezték. Az épület fűtőberendezésére csak a mellőle előkerült kályhaszemtöredékek utalnak. A lakóépülethez egy bekerített terület is tartozott (o12).

50 TOMKA Gábor véleménye szerint ez utolsó periódus épületei alapján valószínűsíthető, hogy a 16. század végén megindult a korábban legfeljebb csak ideiglenesen lakott külső kertek betagozódása a lakótelkek közé. Ezt a folyamatot szakította meg a település 1596-os pusztulása.

51 A 2000. esztendőben a településmagtól délre található újabb régészeti területek „előkerülése" is ok arra, hogy e terület Mohi életében játszott szerepének vizsgálata nem tekinthető lezártnak. A településközpont rétegsora Mohi 1995-97. évi feltárásai során azon túl, hogy módunk volt a település különböző egységeinek a feltárására, a településközpontban, a főutca telkeinek kutatása során a késő középkori-kora újkori épületek alatt helyenként 1-1,5 méter vastag régészeti rétegsor vizsgálatára volt lehetőségünk. E rétegek legalja a 13. századra datálható.

52 E helyen tehát nyomon lehetett követni az anyagi kultúra, valamint a lakóépületek változását is a 13. századtól a 16. századig tartó időszakban. E változás bemutatására példaként a 82-es sz. késő középkori-kora újkori épület telkének rétegsorát írjuk le, mindjárt az elején megjegyezve, hogy az eddigi feltárások alapján a mohi rétegsorok az épületek szerkezetét tekintve igen nagy változatosságot mutatnak. A 82-es ház telkének rétegsora az épületek jellegének bemutatására alkalmas ugyan, de a különböző építészeti megoldásoknak a településen belüli idő- és térbeli változatosságára való tekintettel nem tekinthető az egész településen egyedüliként meghatározható, kizárólagos példának (7. kép). A vizsgált telken lévő legkésőbbi épület az o82-jelű volt. Ez az épület téglalap alakú ÉNy-DK-i tájolású volt. Alapterülete 15x6 méter (8. kép). 49. TOMKA Gábor 1999. 50. TOMKA Gábor 1999. 425. 51. TOMKA Gábor 1999. 430-431. 52. A főutca feltárt szakaszán előkerült egy kora Árpád-kori soros temető is. A hozzá kapcsolódó településrész az általunk feltárt területtől távolabb, feltehetően a domb magasabb részein található. 348