Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Pusztai Tamás: A középkori Mohi mezőváros építészeti emlékei

zamosan az összeírt adózó egységek száma viszont csökkent. Az adózó egységek számának csökkenése csak részben magyarázható a pusztásodással. KUBINYI András mutat rá - utalva SZABÓ László és MÁLYUSZ Elemér kutatásaira -, hogy ez a nagymértékű csökkenés nem jelent okvetlenül ilyen mértékű népességszám-csökkenést is. A jobbágyok a megnövekedett adókra válaszolhattak összeköltözéssel is, ami változatlan nagyságú népesség esetén is kisebb számú összeírható adóegységgel jár. Megállapítása szerint a 15. században számolnunk kell mind több lakóházas paraszti udvarokkal, mind több családos házakkal.

46 A bemutatott épületek és az egykori út közötti „üres" teret, valamint az előkerült padlórészletet figyelembe véve elképzelhető, hogy a település déli végén - a periférián - a 15. század végén egy telekre összeköltöző jobbágyok lakóépületei kerültek elő. A település belső tagolása tehát nem csupán a lakóházak méretében, de a házas telkek belső szerkezetének különbözőségében is megmutatkozott. Mohiban a 15-16. század fordulóján létezhettek olyan házas telkek, ahol több - kisebb - lakóépületet is használt, esetenként több család. A településmagot délről körülölelő mélyedések közötti kiemelkedéseken tapasztalt felszíni leletsűrűsödések feltárása Az egykori folyómedrek minden oldalról igen markáns határt jelentettek a településmag terjeszkedésének. Ez a tény ma már kevésbé szembetűnő, az első és második katonai felmérés vonatkozó térképlapjainak vizsgálatával azonban egyértelműen meghatározhatók a településmag terjeszkedésének - szűkös - határai.

47 A feltárást megelőző helyszíni szemléink során a telpülésközpontot körülvevő, elhagyott folyómedrek szabdalta, laposabb területnek a kisebb, szigetszerű kiemelkedésein is találtunk, 15-20 méter átmérőjű „foltokban" - ugyan nem olyan intenzíven, mint az a település központi területét alkotó dombvonulat gerincén megfigyelhető - régészeti leletanyagot.

48 Ezen a területen később - 2000 szeptemberében - végzett terepbejárásaink során további felszíni lelet-előfordulásokat regisztráltunk. Újabb terepbejárásaink során megállapítható volt, hogy a település topográfiájáról korábban kialakított képet valamelyest módosítanunk kell, ugyanis a településmag mellett, attól délre regisztrált kisebb felszíni leletsűrűsödések jóval nagyobb területet foglalnak el, mint azt korábban tudni véltük. E régészeti szituációt ábrázoltuk a 2. képen. A Mohit jelenleg kettévágó 35-ös úttól délre, közvetlenül a korábban ismert lelőhely mellett lévő bányató keleti partján, mintegy 400 (!) méter hosszan figyelhetők meg a metszetfalban a tó gödre által elvágott régészeti objektumok. A település e szakaszát elsősorban 14-15. századi tárgyak keltezik. A településközponttól távolabb eső, laposabb területek kiemelkedésein tapasztalt felszíni régészeti leletsűrűsödésekből egy helyszínen végeztünk feltárást. A harmadik, nagyobb összefüggő terület, melyet feltártunk, gyökeresen különbözött az előző kettőtől. Ezen a területen többperiódusú, egymást vágó árkokkal körülvett (többnyire régészeti objektumoktól mentes) területeket figyeltünk meg, mely ár46. KUBINYI András 1986. 286-289. A több családos házakra példaként a sarvalyi és csuti, háromnál több helyiséges, késő középkori házakat említi, ahol, mint írja a gazdagabb leletanyag is a gazdagabb, népes családra utal.; KUBINYI András 1986. 289. 47. A vonatkozó térképlapok: I. katonai felmérés: Colonne XXI Sectio 14.; II. katonai felmérés: Colonne XL Sectio 45. 48. PUSZTAI Tamás 1996. 2. kép. 346