Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Pusztai Tamás: A középkori Mohi mezőváros építészeti emlékei

Itt a 16-17. századi házak feltehetően 22 méter széles telkeken álltak. A szintén az Alföldön található (Túrkeve) Móric faluban a házak már 40-60 méterre voltak egymástól.

41 A topográfiai vizsgálatok alapján a településmag hossza 720 méter körüli lehetett. Egyetlen utca két oldalán álló telkekkel számolva, e területen 65 darab telekkel számolhatunk. A 16. század közepéről származó diósgyőri összeírásban szereplő 80 egész, 49 fél, és 20 puszta telekre vonatkozó adatok alapján valószínűsítenünk kell, hogy nemcsak a főutca mentén feltárt területen megismert szerkezet jellemezhette a települést, hiszen ennyi telek számára a központi területeken nem volt hely. Erre vonatkozóan a település déli végének, valamint a külső területeknek a felszíni vizsgálata és feltárása szolgált információkkal. A település déli végén feltárt épületek A középkori Mohi központi részének a déli végére (az azt átszelő, 35-ös sz. főútvonaltól délre) esett 1995-ben az egyik munkaterületünk. Az itt végzett feltárás során előkerültek az Árpád-kori falu szélének külső kemencéi, gödrei, és egy lakóház gödre; valamint ezek fölött az objektumok fölött, kissé a központi területek felé húzódva, három késő középkori-kora újkori épület, és három kút. Az épületek a centrumban elhelyezkedő templomtól mintegy kettőszáz méter távolságban álltak. A település déli végén ezek a legkésőbbi feltárt épületek (o23-as, o37-es, és o43-as objektumok - 5. kép). Eltérően a központban feltárt késő közép kori-kora újkori lakóépületektől, mindhárom egyhelyiséges, kisméretű épület. Ezeket az épületeket 1997-ben részletesen leírtuk.

42 A három épület mind építési módjában mind valószínűsíthető funkciójában különbözik egymástól. A 23-as számú épület téglalap alakú, 6,8x4,2 méter alapterületű. Padlóját 50-60 cm mélyen a korabeli külső járószint alá mélyítették. Falának karó- és oszlopvázát alapozási árokba ásták. Féltetővel védett kemencéje az épület rövidebbik oldalának falsíkján kívülre nyúlik. A 43-as számú épület téglalap alakú, 7,5x6 méter alapterületű padlószintjével 40-50 cm mélyen a korabeli szint alá süllyesztett épület volt. Falát az épület négy sarkában, valamint az oldalai mentén 1,5-2 méterenként leásott cölöpök tartották. A cölöpök közötti szakaszokon, egymástól 15-20 cm távolságban vékonyabb karókat vertek le. A bejárat feltehetően a DK-i sarokban, a rövidebbik oldalon lehetett. Tüzelésnyomokra az épület hossztengelyében, az É-i fal közelében leltünk. A padlón 45 cm átmérőjű, erősen égett folt került elő. A padlót vékony kavicsréteggel fedték. A 37-es sz. épület négyzet alakú, 7x7 méteres alapterületű, csak a falat alkotó cölöpök számára ásott lyukak által jelzett épület volt. Az o23 és o43-jelű épület valószínűleg a 15. század végén, a16. század elején állhatott. Az o37 épület korhatározása kérdéses, de a 16. század első felénél ez sem lehet fiatalabb. A 16. század második feléből származó régészeti leletanyag már nem került elő az o37 területéről. Mindhárom épület megegyezik abban, hogy azonos a tájolásuk. A tájolásnál itt elsősorban nem az égtájakat vesszük figyelembe, hanem a településen átvezető középkori utat. Mindhárom épületet az egykori főutcá41. HOLL Imre 1985. 246-247. 42. PUSZTAI Tamás 1997. 343