Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)
Takács Miklós: Az Árpád-kori köznépi lakóház kutatása, különös tekintettel az 1990-es évekre
gyobb számban épülnek falusias környezetben is többosztatu, talajba nem ásott padlójú veremházak. Az átmenet milyenségét pedig szintén nehezen tudjuk megfogni, ha az „átlagmegoldások" regisztrálását tartjuk elsősorban szem előtt. Az eddig feltárt néhány, földbe ásott padlójú, egysejtű, késő középkori objektum ui. mind igen hasonlít az Árpád-kori veremházakhoz, bizonyos - és szerkezeti szempontból igencsak lényeges - részletmegoldásaik azonban el is térnek (három kiragadott példaként a csesztregi, illetve szendrő-gacsali, 286 15-16. századi, egyosztatú házra, 287 valamint a zalaegerszegi, késő középkori „gödörpincére" 288 utalunk). Ha azonban arra figyelünk, hogy egy-egy rövidebb korszakon, illetve kisebb tájegységen belül, milyen sajátos jellegzetességek fedezhetőek fel, sajnos, jelenleg még túl kevés adatot tudunk összegyűjteni ahhoz, hogy minden egyes tájegységről részletes képet rajzolhassunk. Illik továbbá bevallani azt is, hogy - a feltárt házalapok minimális mértékű közöltsége miatt - egy-egy kutató általában csak az egykori országterület egy-egy részét ismeri alaposan. így az alábbiakban mi is elsősorban a kisalföldi tájegységre fogunk támaszkodni, 289 bár természetesen más vidékek feltárásaira is igyekszünk reflektálni. A fentebb utalt változatosság alátámasztására felhozható adatok jó része a kemencékhez kapcsolódik. így kétségen felüli tény az, hogy az Árpád-kor első harmadának házaiban tapasztalható a fűtőberendezések legnagyobb változatossága. Jórészt amiatt, mert a nyers falazással felrakott kőkemence a 11. század vége után már csak szórványosan mutatható ki a Kárpát-medencében. Elsősorban kőben gazdagabb vidékeken, mint amilyen például a Dunakanyar. De e korai időszak házaiban több olyan, igen egyszerű fűtőberendezés nyomai is napvilágra kerültek, amelyek a 12. századtól szintén eltűntek. A nyitott tűzhelyek kategóriába sorolható pl. a boltozattal nem rendelkező kőtűzhely, és - a dolgozat szerzőjének a felfogása szerint - egy igen egyszerű alkalmatosság: a fűtőgödör, egy kis méretű, földbe ásott, apró kaviccsal kitöltött gödröcske. Ha pedig a fűtőberendezés milyenségén túl annak házon belüli elhelyezkedését vizsgáljuk, azt kell tapasztalnunk, hogy a legjobb példák szintén a kőkemencékhez köthetők. A kemence melletti, rövidoldali bejárat a Kisalföld északi felében a Vág és az Ipoly folyók közt, 290 az Észak-Dunántúlon pedig: a Sopron 291-Pápa 292-Tatabánya-Visegrád által kijelölt vonaltól északra található. Azaz a Kisalföldön, és vele határos Dunakanyarban figyelhető meg nagyobb számban az, hogy a ház bejárata közvetlenül a kemence mellett nyílott, általában a ház oromfalán. A kivételt a Kisalföld északnyugati negyede jelenti, ahol a rövidoldali bejárat hiánya talán azzal is összefügghet, hogy e régióban maga a kőkemence is rendkívül ritka az Árpád-korban. 293 Továbbá az sem elhanyagolható tényező, hogy ezen alaprajzi elrendezés a Kisalföldön is viszonylag ritkábbik 286. WOLF Mária 1985. 11. kép. 287. KVASSAY Judit 1995. 184. 1. kép. 288. MÜLLER Róbert 1972. 200. 7. ábra. 289. Annak következtében, hogy kandidátusi értekezésünket (TAKÁCS Miklós 1993c.) is e térség Árpádkori faluásatásaiból írtuk, 290. E házak listáját összeállította: BALASSA M. Iván 1989. 4. kép aláírása. Újabban az Ipolybély-Telek nevű lelőhelyen került elő végbejáratos ház: FUSEK, Gabriel, 2000. 4-5. ábra. 291. GÖMÖRI János 1973. 32. ábra. 292. ILON Gábor 1996. 2. ábra (95/2., 95/3., 96/1. ház) 293. NEVIZÁNSZKY Gábor 1993. 59-60. 32