Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Sabján Tibor: Késő középkori népies kályháink nagytáji vonatkozásai

hogy a rozettás változatok a talpukra, az üres háromszögek a csúcsukra voltak forgatva. A sor fölött dongás hátú, áttört előlapú oromcsempék sorakozhattak, tetejükön bástyatetőt utánzó pártázattál. A 16. század közepe tájára keltezhető leletanyagban elsősorban ezek az oromcsempék

173 jelentették a problémát. SZATMÁRI Imre nagyon jól látta meg, hogy ezek a MÉRI István által körvonalazott délkelet-tiszántúli csoporthoz köthetők.

174 Mégpedig azoknak a kályháknak kései hatását tükrözik, amit jól mutat az a tény is, hogy csak az oromcsempét utánozzák és illesztik be a gazdagítani kívánt bögrés kályhába. Hasonló példát Dunaföldvárról is ismerünk, itt egy azonos típusú, de lovas vitéz alakjával díszített pártás csempe került elő a zömében bögrés anyagból.

175 A MÉRI által tárgyalt dél-tiszántúli csempék közül a legteljesebb gerlai együttes, amely alapján megállapíthatjuk, hogy egy olyan kályha töredékeiről van szó, ahol a kályha felső részében dongás hátú csempék voltak, legfelül áttört mérműves előlapú pártás oromcsempékkel, alattuk téglalap alakú áttört vagy domborműves zárt előlapú változatokkal

176 (13. kép). Ilyen kályhából származott a kutatás kiindulásául szolgáló nadabi oromcsempe is,

177 és ilyen kályha tetejét díszíthette az a debreceni áttört angyalos példány is, amelynek pajzsában Pozsony (?) város címere látható.

178 Az aradi múzeum gyűjteményében is szerepelnek ezek a jellegzetes oromcsempék.

179 Sajnos ezeknek a kályháknak az alsó részét nem ismerjük, elképzelhető, hogy ez tál alakú szemekből és fonott élű sarokcsempékből (tál alakú szem és fülkés félcsempe egyesítéséből) állt, hiszen ilyen töredék volt a gerlai anyagban is, és a szentkirályi 25. számú ház kályhájának omladékában is.

180 Ezeknek a kályhacsempéknek a datálásával MÉRI István foglalkozott, részletesen elemezve kultúrtörténeti hátterüket is. Ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a nadabi csempe a 16. század első felében készülhetett, míg a gerlai csempék a század második felében.

181 Ismerve a Duna-Tisza közi faluásatásokból előkerült nem népies anyagot, Baracs példáján azt gondolhatjuk, hogy már a Zsigmond-korban álltak rangosabb kályhák egy-egy falusi nemes házában.

182 V. László idejében a lovagalakos kályha csempéi is Baracsra kerültek, méghozzá az eredeti nyomódúcról készült példányaik.

183 Nyársapáton a fát őrző oroszlános csempe gyengébb másolata került elő, melyet a késő Mátyás-korra keltezhetünk.

184 Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy a csempékből több is egy helyen feküdt, tehát a hódoltság kori pusz173. A főúri anyagban ilyen dongás csempékre illesztett csipkék a tornyos felépítményű kályhák visszaugratott részeit díszítették, illetve takarták el. (BOLDIZSÁR Péter 1989. 96-97.) Az alföldi anyagban más oromcsempék nincsenek, ezért arra gondolunk, hogy ezek a nagy számban előforduló típusok a kályhák oromzatát díszíthették. 174. SZATMÁRI Imre 1994. 503. 175. KOCSIS Edit 1989. 45. tábla. 176. MÉRI István 1957. XLV tábla. 1-11.; XLVI. tábla. 1-2. 177. MÉRI István 1957. XLIV tábla. 1. 178. Múzeumi Kurír 1972. 9. október, címlapkép, szöveg: 75. 179. HUREZAN G., Pascu-SZATMÁRI Imre 2000. 460. 3. kép.; 462. 5. kép. 180. MÉRI István 1957. XLV tábla. 9.; PÁLÓCZI HORVÁTH András 1996. 50. 35.; SABJÁN Tibor 2000. 166. 181. MÉRI István 1957. 200-201. 182. HOLL Imre 1958. 269. 183. HOLL Imre 1958. 269. 184. HOLL Imre 1958. 270. 316