Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)
Miklós Zsuzsa – Vízi Márta: Adatok a középkori Ete mezőváros településszerkezetéhez és háztípusaihoz
sódottak. Egyes fotókon bizonytalan, négyszög alakú elszíneződések láthatók, de kiterjedésüket nehéz meghatározni. A harmadik mellékutca csupán néhány fotón figyelhető meg. Az előbbieknél keskenyebb, mintegy 20-25 m széles, világos sáv a főutca Ny-i végétől indul és az ártér szélén húzódik, szintén kb. 270 m hosszan. A főutca É-i házsora valamivel rövidebb, mint a déli. Ennek az a magyarázata, hogy a domb É-i oldala ezen a szakaszon vizenyőssé válik. Szántásban a házakra utaló foltok világos, sárgás színűek. Alakjuk négyzet, illetve téglalap, sarkuk lekerekített. Szélességük 10, 15, 28 m, hosszúságuk 10-30 m. Többségük a főutcán, arra merőlegesen helyezkedik el. Feltehetően az egykori telekhatárokat jelzik a VITUK11985. március 29-én készült fotóján látható sötét csíkok. Ezek alapján egy-egy telek szélessége 25-30 m lehetett. Hosszuk változó volt, a terepviszonyokhoz alkalmazkodva. A főutca É-i és D-i oldalán a domb alja, illetve a mocsaras terület szabott határt, a mellékutcáknál az utcák egymástól való távolsága: 50-70 m. Kiemeli a házak, utak foltjait az éppen kelő, illetve 20-30 cm magas kukorica. Sőt, a kukorica bizonyos fajtái még a teljes érést megelőző állapotukban is jelzik a házhelyeket: egyrészt az egykori objektumok helyén alacsonyabb és ritkább a növényzet, másrészt itt a kukorica színe rozsdavörös. Miután a terület nagy része a kárpótlásnál 3 tulajdonos kezébe került, azóta a megfigyelési körülmények sem azonosak: így például 1997 őszén - bár az egész területre kukoricát vetettek - az egyes fajták közötti eltérés miatt a lelőhely Ny-i végén, ahol már beérett a kukorica, semmit sem lehetett látni, a másik két földdarabon viszont még szeptemberben is jól látszottak az objektumok. Ugyanez volt a helyzet 1998-ban is. Az eddigi etei tapasztalatok szerint a kukorica májusban, amikor 10-30 cm magas; valamint szeptember közepén, második felében, a teljes érést megelőző állapotában mutatja leginkább a régészeti objektumokat, akkor érdemes légi felvételeket készíteni. Mint már említettük, 2001-ben a mezőváros középső szakaszán a búza különböző fejlődési állapotát rögzíthettük. Ennek a fotósorozatnak a feldolgozása még folyik. Elöljáróban csak annyit közlünk, hogy a lelőhely egyes részein még egyes házak különböző átépítéseit is láthatjuk, máshol viszont - feltehetően a sok eső és szél miatt - kevésbé jók a megfigyelési lehetőségek. A körülmények függvényében több-kevesebb folt figyelhető meg az egyes légi felvételeken. Az eddigiek alapján 29-39 között váltakozik a házakra utaló foltok száma. A település temploma csak néhány fotón látható, ott is csupán bizonytalan, világos foltként mutatkozik. Helyét terepbejárással lokalizáltuk, és ezután lehetett a légi felvétel egyik foltjával azonosítani. Maradványait 1997-ben tártuk fel. A gótikus templom a mezőváros Ny-i szélén helyezkedik el, ahol a hosszan elnyúló domb csupán kb. 3 m-rel emelkedik ki az ártérből. A domb tetején, a főutca kiszélesedésénél templomra utaló nyomok egyelőre sem terepbejáráson, sem az eddigi szondázó ásatásokon (MÉSZÁROS Gyula 1967; MIKLÓS Zsuzsa-VIZI Márta 1996) nem kerültek elő. Sajnos az évek múlásával az is megfigyelhető, hogy erősen pusztul a lelőhely: a mélyebb talajművelés miatt egyes foltok, amelyek a néhány évvel ezelőtti légi felvételeken még tisztán kivehetők voltak, egyre inkább elmosódnak. Tekintettel a már említett pusztításokra, a légi felvételeken jelenleg látható objektumok száma, az utcák hossza bizonyára kevesebb, mint a legelőfeltörés előtt volt. Valószínűleg a település DK-i szélére vonatkozik ez elsősorban. Ezen a szakaszon a 268
