Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Miklós Zsuzsa – Vízi Márta: Adatok a középkori Ete mezőváros településszerkezetéhez és háztípusaihoz

ADATOK A KÖZÉPKORI ETE MEZŐVÁROS TELEPÜLÉSSZERKEZETÉHEZ ÉS HÁZTÍPUSAIHOZ MIKLÓS ZSUZSA-VÍZI MÁRTA Elhelyezkedés A középkori Eté a Tolna megyei Sárközben található, Szekszárdtól D-re kb. 10 km-re, Decstől Ny-ra mintegy 3 km-re (1. kép). Földrajzi helyzete igen kedvező: a település a közvetlen környék legmagasabb, hosszan elnyúló, egészen a Sárvízig húzódó dombján épült fel. Itt volt a legjobb átkelőhely a Sárvízen, amelyet a Sárköz belseje és a dombsor lábánál húzódó út felől egyaránt könnyen meg lehetett közelíteni. Ennek köszönhető, hogy a középkor folyamán Eté a Sárköz egyik legnagyobb és legjelentősebb mezővárosává fejlődött. Az ÉK-DNy-i irányban hosszan elnyúló dombot három oldalról tavasszal még ma is víz övezi. Légi felvételen pedig látható, hogy eredetileg Ny-DNy-i irányban is vizenyős terület védte (2. kép). A település teljes hossza kb. 700 m, szélessége pedig mintegy 300 m (kb. 21 ha). A földnyelv DNy-i vége a legalacsonyabb, innen kiindulva ÉK felé fokozatosan emelkedik. Az árterülethez mért relatív magassága a Ny-i végén kb. 3 m, a K-i végén 5-6 m. Tengerszint feletti magassága 97 m. A mezőváros É-i, nagyobb része 1962-ig legelő volt, D-i kisebb részét már a múlt század 60-as éveiben is szántották.

1 A jelenleg domború tetejű, enyhén lejtős oldalú kiemelkedés K-i és D-i széle eredetileg meredek part volt, amelyet minden bizonnyal a víz mosott alá. így emlékeznek vissza az idős decsi lakosok, és így jelöli az 1950-ben és 1953-ban kiadott 1:25 ezres,

2 valamint még az 1970-es kiadású 1:10 000-es térkép is. A 3-4 m magas, függőleges partot 1962-ben szüntették meg, amikor a több évszázados legelőt feltörték: a szántás érdekében tolólapos gépekkel egyengették el a középkori házak omladékait és a meredek partot. Mindezt a rombolást betetőzte az, hogy talajlazító késekkel végigszabdalták az egész dombot: a 80 cm-ként elhelyezkedő kések 80-90 cm mélységig hasították végig a talajt.

3 A lelőhelyet kettévágja a decsi szőlőhegyi út. Az ettől É-ra levő földek - így Ete legnagyobb része is - a decsi tsz-hez tartoztak; az úttól D-re fekvők pedig a Sárközi Állami Gazdasághoz. A kárpótlás eredményeként a tsz-földek 3 magántulajdonoshoz kerültek. 1. GAÁL Attila-KŐHEGYI Mihály 1971 -1972. 311. 2. HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Térképtár В XVa 40., 49a. 3. A talajlazító kések nyomait ásatásaink során mi is megtaláltuk, dokumentáltuk. 261