Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Pálóczi-Horváth András: A késő középkori népi építészet régészeti kutatásának újabb eredményei

fásokon is kerültek elő alapárkos, cölöpszerkezetű, többhelyiséges lakóházak. Helembán (Chl'aba) az L alaprajzú, háromhelyiséges épület esetében a közölt alaprajz szerint lehetségesnek tartjuk, hogy két, merőlegesen egymásra épült periódusról van szó.

77 A cölöpvázas, tapasztott sövényfalú ház a késő középkorban a Dunántúlon is elterjedt, elsősorban a folyó menti sík- és alacsony dombvidéki területeken. Jelenleg mintegy 15 lelőhelyről van adatunk, azonban ezek egy részének ásatási leírása nem ad módot biztos meghatározásra. A Dunántúl DK-i részén - az Alfölddel földrajzilag is összefüggő vidéken - a következő helyeken számolhatunk ilyen épületekkel. A Tolna megyei Őcsény-Oltoványon, késő középkori castellumban egy egyhelyiséges, kemencés paticsházat és egy egyhelyiséges, cölöpszerkezetű, kemencével rendelkező házat tárt fel MIKLÓS Zsuzsa.

78 Szekszárd-Palánkon török kori sövényfalú házról számolnak be.

79 A Baranya megyei Görcsönydoboka területén megfigyelték Doboka középkori falu helyét, ahol PAPP László szerint „száznál több vesszőfonatos paticsház törmeléke" látható.

80 Sajátos, vegyes építésmódra utal a nehezen értelmezhető dunaföldvári „boronavázas, paticsfalú ház", melynek sarkait téglából építették (feltehetően cölöpvázról van szó).

81 Somogy megyében mezővárosi településeken MAGYAR Kálmán tárta fel paticsfalú és téglafalú házak részleteit (Bodrog-Bű, Babócsa-Nárciszos, Segesd).

82 Sajnos, egyik esetben sem bontakozik ki értelmezhető házalaprajz és a periodizáció sem világos. Ezeken a hosszú ideig fennálló településeken, különösen a feltárt központi részeken nyilvánvalóan sok egymás fölé rétegeződő periódussal kell számolnunk és az idők során az építőanyagok, faltechnikák, szerkezetek és alaprajzi típusok változásaival is. így például elképzelhető, hogy korábbi cölöpvázas, sárfalú házakat téglából átépítenek, illetőleg helyükre téglaházak kerülnek. Elfogadható az ásató véleménye, hogy az egyszerűbb fa-föld építési mód a településcentrumon kívül élő jobbágyságra lehetett jellemző. ZENTAI Tünde a Dél-Dunántúlon a késő középkori felszíni házak esetében jellemzőnek tartja a cölöpvázas, sövényfonatos falat, a felsorolt lelőhelyeken kívül hivatkozik a Páprádon (Baranya m.) és Felsőnyéken (Tolna m.) előkerült régészeti emlékekre is. Szerinte a hatalmaskodások során jobbágyházak elviteléről szóló 14. századi adatok részben ilyen épületekre vonatkoznak.

83 A Nyugat-Dunántúlon kisebb mértékben fordulhatott elő a tárgyalt építési technika. Zala megyében kerültek ugyan elő cölöpszerkezetű késő középkori épületek, de eddigi ismereteink szerint a cölöpvázas szerkezet nem párosult tapasztott sövényfallal, ez utóbbit talpas vázszerkezettel használták. A cölöpvázas építmények nyitott oldalú vagy tapasztás nélküli gazdasági épületek lehettek. KVASSAY Judit Hahót-Telekszegen tárta fel Buzád-sziget középkori falu egy ilyen épületét.

84 77. HABOVSTIAK, Alojz 1985. 90. - Szlovákiában részben feltárt késő középkori lakóházakat még több lelőhelyről ismerünk, köztük vannak cölöpvázas házak is (NEVIZÁNSZKY Gábor 1993. 60-61.), ezek elemzésétől azonban most eltekintünk. 78. MIKLÓS Zsuzsa 1994. 103. 79. GAÁL Attila 1979. 135-136. 80. PAPP László 1963. 73. RF 16. 1963; 73. 81. M. KOZÁK Éva 1975. 93-94. 82. MAGYAR Kálmán 1991. 14-21. 83. ZENTAI Tünde 1991. 49. 84. KVASSAI Judit 1996. 186-188. 239