Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

† Nagy Ágnes – Gallina Zsolt – Molnár István – Skrba Péter: Késő Árpád-kori, nagyméretű, földbe mélyített építmények Ordacsehi-Bugaszegen

24. kép. Légi felvétel az ordacsehi-bugaszegi lelőhelyről (MIKLÓS Zsuzsa felvétele) Velük ellentétben, BARABÁS Jenő és GILYÉN Nándor véleménye szerint, csak a 12-13. században, a telekrendszer kialakulása idején jelent meg valamilyen egyszerű, többcélú gazdasági épület, sövényfalas, részben nyitott oldalú fészer, amely a ház körüli kezes jószágnak vagy terménynek nyújtott védelmet. Állattartási épületek még nem alakultak ki a ház körül nagyobb számban. A 13. századtól megindult a gazdasági épületek, elsősorban pincék, vermek differenciálódása. BELÉNYESSY Márta szerint a 14. századtól már jelentősen növekszik a félszilaj és az istállós állattartás. A gazdasági épületeket vizsgálva, a 14. században az istállónak lehetett a legfejlettebb a szerkezete, amellyel a ló- és szarvasmarha-tartással kapcsolatban már ennél korábbi időkben is találkozhatunk. Szerinte ezek föld feletti, fából készült épületek, egykorú ábrázolások alapján.

60 E századtól már egyértelműen számolni kell az igavonó jószág istállós tartásával. BALASSA M. Iván szerint ebben az időben ez nem csak különálló épület lehetett, hanem a lakóházzal egybeépített is.

61 BARABÁS Jenő és GILYÉN Nándor szerint a 14-16. században új gazdasági épületek, istállók, csűrök, pincék jelentek meg. Ezek léte kimutatható, de nem tekinthető általánosan elterjedtnek. A Dunántúlon a gazdasági épületek elterjedése és differenciálódása valószínűleg a 14-15. század folyamán megtörtént. A 16. századtól a Dunántúlon gyakori lehetett az istálló, mint azt írásos források is tanúsítják. A 18. század előtti istállók részleteiről, alaprajzi kialakításáról azonban szinte semmit sem 60. BELÉNYESSY Márta 1956. 29-50. 61. BALASSA M. Iván 1989. 80. 212