Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)
† Nagy Ágnes – Gallina Zsolt – Molnár István – Skrba Péter: Késő Árpád-kori, nagyméretű, földbe mélyített építmények Ordacsehi-Bugaszegen
líthetjük meg. 14 A fenti szerkezeti megoldásokkal kapcsolatban számos néprajzi párhuzammal rendelkezünk a hasonló alaprajzú földólak, tüzelősólak, csűrök és veremházak esetében. A fentiektől kissé eltérő szerkezetű 402. épület tökéletes párhuzama KardoskútHatablakról ismert. Falai mentén, attól 20-30 cm-rel beljebb, mélyre ásott és kihegyezett cölöpöknek készült cölöplyukak sorakoztak egymással szemben, a sarkokban hiányoztak. Bejárata 1,5-2 m széles és 3 m hosszú, meneteles, erősen lejárt volt. A falazattal és a tetőzettel kapcsolatban felmerült az a lehetőség, hogy az építmény fedetlen volt és az ágasok a falazat erősítésére szolgáltak. 15 Ennek azonban ellentmond a körbeárkolás és a földbe mélyítés. MÉRI véleménye szerint, ugyanis tetőzete nem szelemenes, illetve koszorúfás volt, hanem a belső ágasok sátortetőt tartottak, amelynek szarufái a földre támaszkodtak, felül pedig ívesen, meghajlítva fogták össze őket. Másik rekonstrukciós elképzelése alapján az ágasfákra fektetett gerendákkal lapos tetőszerkezetet alakítottak ki. 16 MÉRI Istvánnal ellentétben, véleményünk szerint a kardoskúti és az ehhez nagyon hasonlító 402. objektumban a cölöplyukak a bélést tartották, nem a tetőzetet. Erre vall MÉRI-nek azon megjegyzése, amely szerint a cölöpök és a fal között hiányzott a padlón érzékelhető vastag sárréteg. 17 Erre utal az a megfigyelés is, hogy a kardoskúti épület falai mentén sorakozó cölöplyukak viszonylagos vékonyak (10-17 cm), különböző formájúak voltak, sőt hasított fát is használtak. A fenti jelek egyértelműen bélelésre vallanak. Ezek alapján valószínűleg a cölöpöktől függetlenül földre támaszkodó, feltehetően szarufás és könnyűszerkezetű tetőzete lehetett (12-13. kép). A174. épületben csak az egyik rövid oldalon volt három, bizonytalan helyzetű cölöplyuk. Nem volt a bejáratnak sem határozott nyoma. Az aszimmetrikus helyzetű cölöplyukak alapján feltehetően az egyik oldalon alátámasztott nyeregtetővel bírt, ami a másik oldalon a földre támaszkodott (8. kép). E morfológiai jegyek minden bizonnyal megszabják a fenti épületek típusát és rendeltetését is. Ezt azonban ki kell egészíteni az épülettípusoknak és azok történeti fejlődésének vizsgálatával. Ugyanis az épületek funkciója kölcsönhatásban van a szerkezetével. Funkció A fenti veremépületek ismertetése után vizsgáljuk meg, hogy milyen funkciót tölthettek be. A régészeti szakirodalomban több hasonló épület ismert. E viszonylag nagy méretű, mély gödrű veremépítményeket ritkán lakóházként, gyakrabban gazdasági épületként, pinceként, istállóként vagy ólként szokták meghatározni. 14. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 73. 15. GYÖRFFY István 1941. 113-121.; 1943. 161-224. 16. MÉRI István 1964. 28-34. Hasonló ágasrendszer került elő Kamauhovon és Ógyalla-Bagotán (Hurbanovo-Bohata) is. Az előbbinél azonban az ásató tapasztott nádfalat LJAPUSKIN, I. I. 1958. 7. kép, az utóbbinál vessző- és nádfonatos felmenő falat is HABOVSTIAK, Alojz 1961. 15. kép rekonstruált. 17. MÉRI István 1964.28. 197
