Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

† Nagy Ágnes – Gallina Zsolt – Molnár István – Skrba Péter: Késő Árpád-kori, nagyméretű, földbe mélyített építmények Ordacsehi-Bugaszegen

ma került elő. A bejárat szélessége belül 2,9 m, kívül 2 m, köztük levő távolság 1,2-1,4 m. Északkeleti részén, az aljától 10-15 cm-es magasságban vastag, faszenes, égett réteg húzódott. Nyugati felének alján két égett, vörös foltot észleltünk. Az épület leletanyaga: nagy mennyiségű, Árpád-kori kerámiatöredék, malomkőtöredék, fenőkő darabja, vastárgy, sok patics, tégla, csiszolt csonteszköz, kevés állatcsont, kagyló, másodlagos bronzkori kerámia (14. kép). 402. (643. s.): DNy-ÉK-i hossztengelyül, hosszúkás, téglalap alaprajzú, földbe mélyített építmény (12-13. kép). Hosszúsága 8,8 m, szélessége 4-4,7 m, alapterülete 36 m

2

, mélysége 58-90 cm volt. Fala közel függőleges, alja egyenes, déli részén tagolt, alaktalan mélyedés. Az építmény két hosszú oldalán cölöplyukak sorakoztak egy vonalban, a keleti oldalon újabb 2 db helyezkedett el egymástól 35-70 cm-re. Az épület déli falától keskeny árok, attól keletre szélesebb nyúlvány ágazott le dél felé 1-2 m szélességben és 3-3,5 m hosszúságban. Ez volt az épület bejárata. Szélessége belül: 2,9 m, kívül: 1,2 m, hosszúsága: 3,7 m. Belső részén, a fal síkján kívül egy ferde helyzetű cölöplyukat bontottunk ki. A bejárati rész előtt lévő mélyedésben nagyméretű, hasáb alakú kő helyezkedett el. A cölöpök és a fal közötti részen sárga agyagos, löszös, alig kevert, kemény betöltést figyeltünk meg, ami az épület betöltésénél jóval világosabb volt. Leletanyaga: nagy mennyiségű, késő Árpád-kori edénytöredék, bronzbuzogány töredéke, nagyobb mennyiségű kő és téglatöredék, faragott kő, fenőkő töredéke, paticsdarabok, állatcsontok (14-15. kép). Az épületekből előkerült leletanyag alapján korukat a 12. század vége és a 13. század második fele közötti időszakra keltezhetjük (4., 7..14-15. kép). A mindegyik épület alján előkerült égett réteg alapján feltehetően egyszerre pusztultak el, leégtek. Szerkezet A feltárt veremházak alapterülete 35-55 m

2-t, a házon belüli cölöpök által határolt terület 18,5-29 m

2-t tett ki. Az ilyen nagyméretű épületek igen ritkák az Árpádkorban.

3 Az épületek szerkezetének vizsgálatakor nyomban feltűnik, hogy ezek igen mélyek voltak. A nyesett felszíntől számított mélységük 60-120 cm, a humusz vastagsága 30-50 cm volt. Ehhez még hozzászámíthatjuk a gépi humuszolást, valamint a dombhátak folyamatos természetes és mesterséges erózióját is. Ha figyelembe vesszük a fentieket, akkor eredetileg mintegy 120-180 cm-re áshatták le e gödröket. Ez a mélység viszonylag ritkának mondható az Árpád-korban.

4 A cölöplyukak is igen mélyek voltak, az épület padlójából még 20-48 cm-t, többnyire 35-40 cm-t mélyed3. BICZÓ Piroska 1984a. 159-167. (Kiskunhalas-Zöldhalmon 20,5 m

2

); Kiskunfélegyháza-Déli Összekötő híd, Amler-bányán 20-22,5 m

2 (GALLINA Zsolt-SOMOGYVÁRI Ágnes megjelenés alatt levő ásatása); KOVALOVSZKI Júlia 1964. 139., 1980. 30.(Tiszaeszlár-Bashalmon 21-22 m

2

); HABOVSTIAK, Alojz 1961. 463-464., 475. (Ógyalla-Bagotán (Hurbanovo-Bohata) 22,5 m

2

); CSEH János 1991. 29. (Tiszaugon); VÉKONY Gábor 1975. 91-92. (Tatabánya-Dózsakertben 24 m

2

) épületeket tártak fel. 4. MÉRI István 1964. 28. (Kardoskút-Hatablak: 115-140 cm); FODOR István 1989. 23. (TiszafüredMajoros: 150-155 cm); MESTERHÁZY Károly 1986. 89. (Sály-Lator: 190 cm). 190