Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Tari Edit: Faépületek az Árpád-kor népi építészetében

Magyarországon a faházak építése a múlt század derekán teljesen lezárult. A faépítkezés technikája a gazdasági melléképületeknél maradt elsősorban meg, ezek közül is a csűrök építésénél érhető még tetten a faépítkezés számos archaikus eleme.

147 A fentiekben bemutatott faház-adatok változatos építési módokról adnak bizonyságot. Eltérő építési szerkezeteket ismerünk meg, hiszen fakeretes, favázas, gerendafalú, cölöpszerkezetű épületekről szerezhetünk tudomást, és ezek kombinációi is nagy változatosságot mutatnak. Hiszen a talpgerendába ereszthettek függőleges gerendákat, de fektethették vízszintesen is, a talpgerendába csapolva készíthettek azonban favázas szerkezetet, patics- vagy vályogfallal, esetleg deszkával borítva. Mind az írott, mind a régészeti adatok eléggé tág teret adnak a rekonstrukciós kísérleteknek, így az összefogás a faházak történetének árnyaltabb megfogalmazására a régészek és a néprajzosok között továbbra is fontosnak tűnik. Az adatok csak néprajzi párhuzamok bevonásával lehetnek értelmezhetőek, ez azonban fokozott óvatosságot követel. E dolgozat kereteit szétfeszítené a fent összegyűjtött adatok alapján felvázolt faház rekonstrukció. Újabban jelent meg azonban TAKÁCS Miklós tollából, egy Árpád-kori veremház rekonstrukciója kapcsán, egy részletes áttekintés a hazai Árpád-kori lakóház rekonstrukciókról.

148 Ez kiváló alapot nyújthat a téma kibontásához és a középkori faház típusok megrajzolásához, mely már a jövő feladata. 147. SELMECZI KOVÁCS Attila 1973. 487. 148. TAKÁCS Miklós 1999. 93-129. 181