Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Tari Edit: Faépületek az Árpád-kor népi építészetében

Gazdasági épületek Számos épületnél nem egyértelmű, hogy lakóház vagy gazdasági épület céljára hasznosították. Amennyiben nem volt a házszerű objektumban kemence, úgy automatikusan gazdasági épületnek tartották. Gazdasági épületek esetében általános vélekedés szerint, gyakoribb a faépület. A Kisalföldön szintén így értelmezte LISZKA József a cölöplyukakkal jelzett felszíni építményeket (például Helembán). Bár nagyon helyesen kételyének adott hangot, mivel ezek között a telepjelenségek között számos szabadban álló kemence is előkerült.

144 Győr-Martinovics tér 3. Egymást keresztező gerendákból felépített épület nyomai. 1974-ben ezt égett gerendaszerkezetű sáncként interpretálták. Újabban a sánchoz csatlakozó kamrakonstrukciós, földdel be nem töltött raktárhelyiségeknek tartják. Ugyanitt a telek ÉK-i sarkában sövényfonatos, illetve cölöpszerkezetú, Árpád-kori kerámiákkal keltezett épület részletét tárták fel. Ennek egy részét a 14-15. században kőből és téglából átépítették.

145 Magyarországon a faházak építése a múlt század derekán teljesen lezárult. Az utolsó domaházi faház építésének leírását részletesen közzétették 1959-ben. A leírás véleményem szerint archaikus elemeket őriz, ezért ezt az alábbiakban részletesebben mutatom be. A tulajdonos, Kis Sunyi Ignác szerint egy egyszerű faházat 1 hónap alatt tudtak felépíteni a régiek „vezetőkkel" (ácsok). Kőművest csak a kemencéhez használtak. A fát mindenki maga vágta ki, hasította, bárdolta. A főanyag a tölgyfa volt, melyet legjobb volt holdtöltekor kivágni, akkor nem lett szuvas. Nem hasadt hirtelen és nem rothadt el olyan hamar, mint a bükkfa. A régi boronás háznak nem kellett alap, csak a földet kellett jól ledöngölni. „Az építendő ház négy sarokhelyén négy gerendát az ún. gyámfákat, jó mélyen leásták, levertek a földbe, úgy hogy alig álljon ki a végük. Ezekre rögzítették a házat. " A valódi alapot a talpfákkal rakták le vízszintesen, a talpfák végeit összeácsolták, rovásolással. A válaszfalak alá is tettek osztást. A sarkokra sarokoszlopokat tettek és a sarokoszlopok közé kb. 2-2 méterenként tettek oldaloszlopokat. Ezeket középen hosszan bevájolták, ezekbe a vályúkba csúsztatták, igazgatták a boronafákat, széles bárdolt falemezeket. Falazata alacsony, alig 2 méter volt. A boronák közét sárral és marhaganéval betapasztották. Az oszlopok tetejére javasolták" a borító gerendát, mely kijjebb ért, mint a fal, ez adta meg a tető szélét, majd ácskapcsokkal megszilárdították. Az eredetileg 144. LISZKA József 1986. 157. 145. SZŐNYI Eszter-TOMKA Péter 1979. 45-46. 177