Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Takács Miklós: Az Árpád-kori köznépi lakóház kutatása, különös tekintettel az 1990-es évekre

autópálya-építések révén - legjobb tudomásunk szerint - egyetlen Árpád-kori házat sem sikerült kibontani, az utóbbi évtized munkálatai révén e szám legalább félezerre tehető - a legóvatosabb becslés alapján is! (Egyetlen adalékként arra utalunk, hogy a lébény-bille-dombi leletmentés során 90 Árpád-kori veremházat sikerült feltárni.) Az autópályák építéséhez kapcsolódó leletmentéseket pedig számos megye területén követték további, szintén nagy kiterjedésű munkálatok. így az egyes városokat elkerülő gyorsforgalmi útszakaszok, illetve vasútépítés is a korábbiaknál jóval inkább a régészet „látóterébe" került. Nem feledkezhetünk meg továbbá a gázvezeték-programról, amelynek során szintén középkori faluhelyek tucatjait vágták át igen különböző szélességű árkokkal. Sőt, az 1990-es években nagy tőkeerő bevonásával indult meg a bevásárlóközpontok építése, ami egy-egy szerencsés esetben szintén többhektárnyi kiterjedésű leletmentést eredményezett. (Bár e vonatkozásban arról sem feledkezhetünk meg, hogy egyes multinacionális cégek komoly akadályokat igyekeztek támasztani a régészeti feltárások elé - ellentmondva ezzel a nyugat-európai anyaországukban követett saját műemlékvédelmi gyakorlatuknak is.) Végül, de nem utolsósorban, az 1990 előtti együttműködés folytatásaként az egyes gátépítések során is történtek leletmentések - pozitív példaként elsősorban Gyula környéke kínálkozik. A nagy felületre kiterjedő, kampányszerű leletmentések követeztében Árpád-kori házépítéshez kapcsolódó forrásanyag manapság már többszöröse az 1990 előttinek. Feltehetően nem tévedünk, amikor azt állítjuk, hogy jelentős részben e leletmentések feldolgozásának mikéntjétől függ az Árpád-kori lakáskultúra kutatása az elkövetkező évtizedekben. A feldolgozás vonatkozásában azonban máris mutatkoznak meglehetősen nagy lemaradások. Valljuk be őszintén: ezek mértéke már most is szinte áthidalhatatlan nagyságú - még a kelet-közép-európai térségben szokásos, hiányos közlési szinthez képest is. Miközben ui. a feltárt települések száma, és az egy-egy település területén kibontott terület meghatványozódott, a publikációk száma viszont az 1990-es években sem haladta meg a korábbi évtizedek nagyságrendjét, így egy-egy leletmentésről jó esetben is csak előzetes közlések jelentek meg, viszonylag teljes feldolgozás pedig egyelőre - legjobb tudomásunk szerint - még csak az МО-ás autóút nyomvonalán feltárt, többnyire kisebb kiterjedésű Árpád-kori teleprészletek esetében történt meg.

90 Sőt, a „Régészeti füzetek" című periodika megjelenésének átalakulása miatt még az alapvető tájékozódást szolgáló, nyúlfarki leírások is többéves késéssel jelennek meg. E hiányt a megyei múzeumok egy része olyan módon igyekezett áthidalni, hogy a területén végzett leletmentésekről saját kiadványaiban is számot adott. E periodikák azonban - a terjesztésükben tapasztalható nehézségek miatt - nem tölthették be igazán az alapvető tájékoztatás szerepét. Sokkal hasznosabbnak bizonyultak az autópálya-leletmentéseket bemutató kiállítások, különösen akkor, ha róluk katalógus is megjelent. Sajnos azonban csak a leletmentési kampányok kisebb hányadáról, például az MO, illetve az M3-as munkálatairól készült kiállítás.

91 A többi autópálya-leletmentés esetében a kiállítás elmaradása 90. Lásd páldául ÍRÁSNÉ MELIS Katalin 1991. 24.; ÍRÁSNÉ MELIS Katalin 1992a. 41-51.; NYÉKHELYI Dorottya 1992. 175-184.; Kivételként említendő: BENCZE Zoltán 1999. 9-72. 91. HAVASSY Péter-SELMECZI László (szerk.) 1992.; RACZKY Pál-KOVÁCS Tibor-ANDERS Alexandra (szerk.) 1997. 15