Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)
Gróf Péter: Újabb kutatások Visegrád-Várkertben
2001/11. szelvény 2. sz. ház (5. kép) A növénytakaró alatti humuszrétegben igen gazdag leletanyag - érmek, fémleletek, kerámiatöredékek - került napvilágra. A 25-30 cm vastag réteg különösen a ház felett, erősen faszenes betöltődésű volt.( kép) A 370x330 cm-es, lekerekített sarkú, ÉK-DNy-i tájolású, Ny-i oldalán ívelt falú objektum körvonalainak pontos megállapításánál gondot jelentett, hogy a DNy-i oldalon levő, feltehetően későbbi építésű külső kemence előtérgödrével a ház eredeti falát megbolygatták. A ház gödrének alját, a folt jelentkezésének szintjéhez képest mindössze 15 cm-rel mélyebben bontottuk ki. A szintadatok viszonylagosak, mivel az objektum mind É-i, mind K-i irányban a domb lejtőjén épült. A szintkülönbségek érzékeltetésére: a ház padlószintjéhez képest a DNy-i sarokban levő 2. sz. kemence sütőfelülete 60 cm-rel, a Ny-ra alig 100 cm-rel levő 1. sz. külső kemence fenéktapasztása, valamint a két kemence közötti Árpád-kori járószint 90 cm-rel volt magasabban. A tartószerkezet négy, 20-25 cm-es átmérőjű gödörbe állított cölöpből állt. A kemencét az ÉK-i sarokban építették, alját kissé lemélyítve. A feltáráskor csak a fenéktapasztás maradt meg töredékesen. A déli sarokban levő cölöplyukat nagyméretű kövek fedték, ezek valószínűleg a házbéli és a külső kemencéhez tartozhattak. ( 6. kép) A ház használati idejének és pusztulás vagy felhagyás terminusának meghatározásában az objektumot fedő, már említett rétegben talált, III. Béla-pénzekkel datált, igen nagyszámú kerámia összevetése a házban talált cseréptöredékekkel nyújthat segítséget. Az eddigi várkerti feltárások nyomán felmerülő kérdés, mennyire lehet az adott falurészen belül időrendet felállítani az egyes objektumok között, megkísérelve ezzel egy adott korszakon belüli településszerkezet meghatározását. Tudjuk, hogy ez a kora Árpád-kori településeken előkerülő leletanyag - főleg kerámia - segítségével nem könnyű feladat. Az általunk feltárt településrészre vonatkozólag néhány általános érvényű rétegtani megfigyelést tehetünk. A jelenlegi növénytakarót követő humuszátmenet nélkül folytatódik az objektumokat fedő kevert, paticsos, néhol faszenes lelettel teli rétegben, ahol a tárgyak zöme is előkerül, míg néhány kivételtől eltekintve a házakban, gödrökben, kemencék környékén kevés a leletanyag. Az objektumokat sárgás-szürke agyagos kemény talajba ássák. A házak, gödrök, kemencék jelentkezésének viszonylag csekély mélysége ellenére az Árpád-kori járószintet, amely a bolygatatlan talaj felett húzódhatott, a már említett a mai felszín alatt induló kultúrrétegben nem tudjuk megállapítani.. A 2000-2001. évi ásatáson az objektumok egy részét a III. Béla-érmekkel együtt előkerülő leletanyag datálja. Ebből adódhatott a felvetés, hogy a Sibrik domb irányába terjeszkedő falurészlet mérete, szerkezete alapján, módosabb népességre utaló házakból, építményekből áll és időben a 13. századig is követhető. Ha nem is vetjük el teljesen e feltételezést, a 2001. évi feltárás eredményei alapján árnyaltabban kell fogalmaznunk. Az itt előkerült érmek és tárgyak alapján a 12. század végére tehető 2. sz. háztól néhány méterre, ugyanazon az Árpád-kori szinten feltárt házból előkerült kézi korongon készült, durva, ép edény és több töredékes kerámiadarab igen korainak határozhatók meg. így nem zárhatjuk ki, hogy a korai falu házait is megtaláljuk a domboldalon. Az eddigi ásatások alapján úgy tűnik, a várkerti falu igen nagy kiterjedésű. A 2000-2001. évi ásatási terület távolsága az 1994. előtt feltárt résztől több mint 300 m. 105
