Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Gróf Péter: Újabb kutatások Visegrád-Várkertben

Az imént említett múlt századi képen a Várkertet övező hegyormokat ritkább erdő borította, ha nem is olyan mértékben, mint a kérdéses időszakban, szinte teljesen kopár Várhegyet. A domb földrétegeinek változására utal az a megfigyelésünk is, hogy a K-i hajlatban az Árpád-kori feltöltődés rétegsora több, mint egy méter, míg a gerincen feltárt házak melletti leletgazdag kultúrréteget már 30 cm után felváltja az bolygatatlan talaj, amelybe az objektumokat beleásták. Ugyancsak nincs konkrét ismeretünk a terület vízforrásaira, vízelvezetési rendszerére. A hegytől a Duna felé vezető két, jelenleg is meglévő élő vízmosás egyike a Szent András monostorra az 1920-as években ráépült, ún. Latinovits-villa telke mellett halad, a másik a jelenlegi ásatási területet Ny-ról határolva, a KOVALOVSZKI Júlia által feltárt falurész mellett halad É felé. A Sibrik-domb és a fellegvár felé vezető betonút megépülése előtt e vízmosásokat kocsiútként használták. A falu területe mellett elhaladó árok, amely a hegy felőli oldalon kettéágazik, Ny-i ága a ispáni vár irányába halad. A várkerti régészeti kutatások egyik kiemelt kérdése, merre haladt a római kortól 1836-ig, a mai Duna parti nyomvonal megépüléséig, a völgyön keresztül a sibriki római castrum majd ispáni vár mellett nyugat felé vezető fontos kereskedelmi és hadi út nyomvonala. A visegrád-várkerti, 1999-2001. években végzet feltárások során összesen 5 házat, 4 szabadban levő kemencét, 3 különböző funkciójú gödröt, 1 szabad tűzhelyet találtunk. Idő híján félbe kellett hagyni, illetve a következő ásatási évadra halasztani egy ház valamint egy árokszerű, cölöplyukas objektum (2001/1 szelvény) teljes feltárását, csakúgy a 2001/11. szelvényekben megfigyelt két kemence (?) kutatását. A 2001. évi feltárás egyik célja, hogy az előző évben feltárt objektumok mellett tovább vizsgálja a domboldalon levő települési területet. Közvetlenül a 2000. évi ásatási terület mellett, K-i irányban, a dombhajlat felé folytatott kutatások során az Árpád-kori objektumok a 30-40 cm-es leletgazdag réteg után jelentkeztek. Az Árpád-kori települések kutatása során felmerülő egyik legnehezebb kérdés a korabeli külső járószintek megállapítása, miután a nagyberuházásokhoz kapcsolódó megelőző feltárások során, a gépi humuszolás alkalmával általában a fedőréteget is eltávolították. így a földbe mélyített házak valós mélysége nem állapítható meg pontosan. Az alábbiakban a 2001. évi feltárás két házát szeretnénk részletesebben ismertetni. 2001/1. szelvény 1. ház (2. kép) Földbe ásott, téglalap alaprajzú, gödre 390x360 cm-es, lekerekített sarkú. Hossztengelyében É-ÉNy-D-DK-i tájolású, É felé szélesedő. Foltja a mai felszíntől 50 cm mélyen rajzolódott ki, az innét mért átlagosan 50 cm mélyen húzódó padlója keményre járt, a gödör felmenő oldalfalai majdnem függőlegesek. Középtájon, padlószint felett 40-50 cm magasan, 220x120 cm-es szabálytalan kövekből álló felület mutatkozott, amelynek rendeltetésére nem tudunk pontos magyarázatot adni. A ház kemencéjét az É-i sarokban kialakított kis földpadkára építették. A kisméretű, 80x65 cm-es, négyszög alakú megformálású kemence boltozatának 15 cm-es felmenő fala maradt meg. A sütőfelületen cca. 10 cm-es kövek hevertek. A kemenceszáj előtt két oldalt sekély, 10-15 cm mély, szabálytalan mélyedéseket alakítottak ki. A ház szelemenét tartó ágasok 25-30 cm átmérőjű, átlagosan 30 cm mély, lefelé szűkülő gödreit a K-Ny-i tengelyben találtuk meg. A házon belül, főként a DK-sa103