Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Takács Miklós: Az Árpád-kori köznépi lakóház kutatása, különös tekintettel az 1990-es évekre

soroltak alapján nem lehet vitás, hogy MÉRI munkásságának ismerete elengedhetetlenül szükséges az 1990-es évek problémafelvetéseinek a megértéséhez is. Ennek következtében pedig akkor sem tévednénk, ha azt állítanánk, hogy a középkori köznépi lakóhelyek kutatása Magyarországon még az ezredforduló előtti évtizedben is a MÉRI-korszakba sorolható. Más vonatkozások alapján viszont két külön korszakként kezelendő mind az 1970 utáni két évtized, mind pedig az 1990-es évek. Az 1970-es és '80-as évek kutatásait az alábbi fejlődési irányok jellemezték. Egyrészt, MÉRI István tanítványainak - és köztük is leginkább KOVALOVSZKI Júliának - sikerült számos olyan, fiatalabb kutatónak átadni mesterük szellemi hagyatékát, akik őt már személyesen nem ismerhették. A feltárási módszertan továbbörökítésében igen fontos szerep jutott annak, hogy KOVALOVSZKI Júlia 1980-tól folytatni tudta MÉRI István visegrád-várkertdűlői telepásatását.

11 E két évtizedben azonban több új vizsgálati szemponttal is gazdagodott az Árpád-kori, köznépi lakáskultúra kutatása. A korábbi időszaknál jóval többször fogalmazódott meg azon kérdés, milyen is lehetett a magyarság lakáskultúrája a honfoglalás utáni évtizedekben, valamint az államalapítás időszakában. A magyar régészetnek több irányból is el kellett jutnia e kérdésfeltevéshez. Egyrészt az 1960as évek végétől már elég pontos képet lehetett alkotni azon 9. századi sztyeppéi környezetről, ahonnan a magyarság az új hazába átvándorolt. Annak következtében, hogy Dél-Ukrajnában, illetve Dél-Oroszországban az 1950-es évek közepétől kibontakozott a szaltovó-majaki kultúra kutatása, és számos nagyarányú telepfeltárásra is sor került. A magyarországi tájékozódás lehetőségét elsősorban S. A. PLETNEVA összefoglalásai

12 tették lehetővé, az uráli térség őskori lakáskultúrájának áttekintését pedig FODOR Istvánnak a magyar őstörténetről írott dolgozatai

13 segítették. Másrészt a magyarországi telepfeltárásokat végző szakemberek a korábbi időszaknál nagyobb érdeklődést kezdtek tanúsítani a települési objektumok betöltésében kibontott kerámia iránt. így egyre nagyobb igény mutatkozott azon fogódzópontok meglelésére, amelyek alapján kidolgozható az Árpád-kori edényművesség belső korszakolása. E folyamat részeként pedig több kutató - MESTERHÁZY Károly, FODOR István - is elemezte a 10-11. századi sírokban lelt kerámia egyik jellegzetes típusát, az ún. bordás nyakú edényt.

14 Sor került továbbá az Árpád-kori településekre olyannyira jellemző cserépbográcsok topográfiai elterjedésének, valamint etnikai hátterének elemzésére,

15 illetve ezen edénytípus országos szintű gyűjtésére.

16 Végül, de egyáltalán nem utolsósorban: a Tiszántúl középső harmadában sikerült elkülöníteni egy olyan, az Árpád-kornál „archaikusabb" kerámiával jellemzett települési horizontot, amelynek keltezéséről élénk vita bontakozott ki. Bár SZŐKE Béla Miklós nyomán

17 manapság már a kutatók többsége

18 a 9., sőt 8-9. századi keltezés elfo11. KOVALOVSZKI Júlia 1986a. 61-63. 12. PLETNEVA, S. A. 1967.; PLETNEVA, S. A. 1989.; PLETNOWA, S. A. 1978. 13. Lásd például FODOR István 1973. 14-15., 26.; FODOR István 1975a. 50., 55., 67. 14. MESTERHÁZY Károly 1975. 99-115.; FODOR István 1985b. 165-170. 15. SZŐKE Béla 1955. 86-90. ; FODOR István 1975b. 250-264. 16. TAKÁCS Miklós 1986. 17. SZŐKE Béla Miklós 1980. 184-185. 18. így: FÜLÖP Gyula 1979. 267-274.; GARAM Éva 1981. 137-147.; MESTERHÁZY Károly-HORVÁTH Lajos 1983. 112-124.; MESTERHÁZY Károly 1985. 149-163.; JANKÖVICH B. Dénes 1998. 24.; BÁLINT Csanád 1991. 69-76.; VIDA Tivadar 1996. 328-338. 9