Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)

A néprajz nagykunsági intézményeinek történetéről - Fazekas Mihály: A karcagi múzeum megalapítása és első leltára

A karcagi múzeum alapítása és első leltára 275 NAGY-KUNSÁG XXXI. évf. 48. sz. 1906. december 2. A karcagi Nagykun Múzeum VL Minden nap bizonyságot tesz affelől, hogy Karcagon a múzeum kérdése életképes. Míg először a kezdeményező legnagyobb fokú lelkesedésével, fáradhatatlan buzgóságával kellett a múzeumi dolgok után kutatni, ma már önként, pártolásból, lelkesedésből szívesen hozzák vagy küldik az eszme pártfogói a múzeumnak szánt tárgyaikat, úgy annyira, hogy eddig több, mint 400 darabból áll a gyűjtemény, megemlítendő az is, hogy eddig minden darab ajándékképpen adatott. Dr. Seemayer Vilibáld úr, a ki a nemzeti múzeum néprajzi osztályánál igazgató és Dr. Bátky Zsigmond a ki ugyanott 1-ső főtiszt, midőn velők november 20-án beszéltem, a legnagyobb szívességgel megígérték a múzeum anyagi és erkölcsi támogatását megalakulás esetén! Hogy a múzeum ügye ne magánember kezében összpontosuljon, amely esetben a legnagyobb fáradtság sem járhat kellő sikerrel, szükséges egyesületté alakulni, hogy mint testület annál nagyobb súllyal és erővel folytathassa a fejlesztés munkáját. Már most kérem azokat, a kik hajlandók lennének nem kényszerítésből, hanem jókedvből a múzeum egyesületnek tagja lenni a legközelebb tartandó - később jelzendő - gyűlésen megjelenni szíveskedjenek. Előre is jelzem, hogy a múzeumi egyesületnek nem annyira sok, mint inkább lelkes tagokra van szüksége, nem a tagok nagy száma, hanem azok buzgólkodása teheti nagyobbá, fejlettebbé a rövid időn belül szépen megindult mozgalmat. Egy nagy teremre s néhány lelkes emberre van szükség, a kik megígérték a pártfogást, s a város részéről máris szép eredménnyel megnyilvánult pártolás meghozza a maga gyümölcsét. Úgy legyen! Hazafias szeretettel: Joó András ev. református s. lelkész" NAGY-KUNSÁG XXXI. évf. 49. sz. 1906. december 9. A karczagi Nagykun Múzeum VII. „A jelen alkalommal röviden ismét arról fogok írni, hogy mit lehet a létesítendő múzeum számára gyűjteni, küldeni, ajándékozni. Mindenek előtt pedig azokhoz szólok, a kik szívesen adnának ajándék tárgyat a múzeum számára, de olvasván a lap előző számait, úgy gondolkoznak, hogy már más úgyis adott olyat, a milyen nekik van, így szerintök felesleges lenne a hasonló tárgy elküldése. Az úgy gyondolkodóknak röviden azt felelem, hogy minden tárgyat, amit szívesen adnának, csak szíveskedjenek elküldeni, mert eddig azt tapasztaltam, hogy a mi tán legtöbb van, a bütykös, korsó és kancsó is mind különböznek egymástól, nagyságra, alakra, festésre, díszre, minőségre nézve, úgyannyira, hogy a kb. 60 db korsó, kancsó és bütykös között sincsen teljesen egyforma kettő sem. A miként mindnyájunkon van kabát, mindegyik az, mégis a ruha minősége, szabása, kiállítása, varrása, díszítése olyan sokféle, különböző, úgy vagyunk a múzeumi tárgyakkal is. A neve ugyanaz, kiállítása eltérő. A gazdálkodás köréből a következőkre hívom fel a figyelmet: kévekötő, fa, fafogas, faásó, faeke, tövisborona, eketaliga, falapát, kétágú falapát, tokmány, kasza, kaszakalapács, aczatoló, eke ösztöke, szénavágó, tolókasza teljesen felszerelve, csép, vonyogó, kaszaüllő, szőlőmetsző kés, kaczor, sarló, fűrészek, hernyózó vas, különféle gereblyék (vas, szénagyűjtő, törek