Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)

Paraszti gazdálkodás és tárgyi kultúra - Szabó László: Lépes madarászás a Közép-Tisza vidékén

224 Szabó László Ezután egy másik hasonló vastagságú, de rövidebb, Y alakban végződő gallyat vág, s meghegyezve a földbe szúrja. Erre akasztja a csalimadarat bezáró kalitkát. A csalimadarat zöld ágakkal fedezi, hogy a kalitka ne lássék, maga pedig vagy egy távolabbi bokorban foglal helyet, vagy valamilyen kisebb mélyedésben. Ha szükséges, maga is zöld ágakkal álcázza magát.

14 Kezdődik a vadászat. Várja, hogy a csivitelő csalimadár hangja odacsalja a másikat. Sokszor eredménytelen a vadászat. Van, hogy 8-10 órát is képes egy szenvedélyes madarász eltölteni lesen, míg zsákmányra akad. Számtalan esetben közelíthet az áldozat, de mégsem megy lépre, de ha lépre megy is, akkor sem mindig biztos a zsákmány. Elszabadulhat vagy csak néhány szárnytollát fogja meg, s mire a madarász felugrik, odafut, már elszállt. Elviheti a rosszul beerősített lépvesszőt is, de repülni nem tud tőle. Ilyenkor a madarász futva követi, ha leesik vagy leszáll, utána megy, próbálja megfogni. Ma már adatközlőnk szerint a zsákmányt nem árusítják.

15 Az 1960-70 es évek fordulóján, mikor még el-eladtak egyet polgároknak, madárkereskedőknek, egy stiglinc ára 30 Ft volt. A madarász most hazaviszi a zsákmányt, hallgatja egy ideig énekét, játszanak vele a gyerekek, etetik, majd elereszti vagy elcseréli másik madárért, olyanért, amilyen nekik nincsen. Ezzel a csalimadárral újabbat foghat. Nyáron a ház eresze alatt vagy a tornácon tartják a madarakat, télen a szobában. Szokás az, hogy madarász másik madarásznak pénzért nem ad el madarat. Vagy cserél, vagy ajándékozza a csalimadarat. Valóságos kis társaságok működnek a bélyeggyűjtőkhöz, horgászokhoz hasonlóan, csak nem legálisan, mert tiltott voltával mindannyian tisztában vannak. A madarat meg is kell a léptől tisztítani. Ezt petróleummal, benzinnel teszik, ami persze a tollazat színében kárt tesz. Legnépszerűbb a madarászás Szolnokon a vasutasok körében. Van közöttük olyan is, aki gúnynevét is erről kapta: Lépszár, Gubó. Bizonyára ők azok, akik a füstös pályaudvarok, zárt levegőjű kupék, mozdonyok füstje után leginkább vágynak a szabadlevegőre, a vonatfuttyel és tolatással járó zaj világából a madárdalos csendre, még akkor is, ha tudják: ez tilos. Adatközlőimről megjegyzem, hogy azért is lehet eltérés közöttük és Lörincz István véleménye és tapasztalata között, mert ők alkalmilag, a vadász szenvedélynek hódolva madarásztak. 14 Lörincz István szerint egyáltalán nem álcázzák magukat. 15 Erre rácáfol Lörincz István mindennapi tapasztalata. 16 Magyarországon a szürke varjú és a veréb kivételével minden madár védett. 1936 óta külön könyvek és falitáblák közlik a leginkább védett madarak ún. eszmei értékét. A stiglinc, a csíz és a kenderike eszmei értéke napjainkban 2000 Ft. Az erdei pinty eszmei értéke ma 10 000 Ft. A madarak meghatározását Kelemen Attila könyvének segítségével végeztem. Kelemen 1978.