Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)

Paraszti gazdálkodás és tárgyi kultúra - Szilágyi Miklós: A fogás. Adatok a földterület és a szántási idő tagolásához

A fogás 203 rint több napi) munkával felszántható terület, melynek - a talaj előkészítésén messze túl - a belevetett növény teljes életideje alatt jelentősége van. Ami a leginkább hangsúlyozandó: „egy befogással" - ha figyelembe vesszük, hogy a napi munkaidőt étkezési-pihenési idők tagolják, amikor „kifogják" az ökröket vagy lovakat - bizonyosan nem szántható fel az a terület, amit az ilyen értelmű fogás szó jelöl! b) Több olyan érvelést idéztünk, mely szerint az amúgy igen időigényes szántás valamelyes „gyorsításának" lehetőségét - minél kevesebb legyen az „üresjárat" a forgóknál - kapcsolták össze a leírások a tábla fogásokra osztásával. Ésszerű - s mivel egymástól független közlésekben azonos módon ismétlődik, bizonyosan maguknak a parasztoknak, nem a gyűjtőknek a felfogását tükröző - az ilyen indoklás, de csak a munkaracionalizálás illúzióját fogalmazza meg. Alig jelent többet azoknál az (ugyancsak szórványosan dokumentált ) megoldásoknál, amikor a túl hosszú dűlőt középen megfelezve szántották - nyilván azért, hogy a napi teljesítmény ne néhány barázdának, hanem parcellának, szinte már táblának lássék. c) Az „egy befogással megszántható föld" jelentés - bármennyire feltűnő is éppen ennek a jelentésnek lexikon- és szótár-címszóba foglalt, nagyvonalú általánosítása miatt - csupán Hofer Tamás hajdúböszörményi leírásában és az egyik kisújszállási adatunkban egyértelmű. A munkaidőnek és az elvégzendő munkafeladatnak az étkezési-pihenési időkkel történő három egységre tagolása persze nem volt nem lehetett - afféle egyezményes terület-mérték: az adott körülményeknek (a föld minősége, a vonóállatok teherbírása, az eke teljesítménye stb.) és a személyes adottságoknak (a szántó ember gyakorlottsága, szorgalma stb.) közvetlen vagy közvetett függvénye volt, hogy milyen nagyságú lehet - kell lennie egy fogásnak. Ami ezek szerint nemcsak közösségenként, hanem gazdaságonként, sőt esetenként is más és más lehet. Ugyanúgy, mint bármilyen mezőgazdasági munkánál, legjellemzőbben a kapálásnál, az éppen felfogott paszta, melynek méretezése - Átányban, de bízvást általánosíthatóan- „szinte ösztönösen" történt, mégis hasznos eszköze volt „a munka adagolásának, a teljesítmény megfeszítésének vagy lazításának". Számomra úgy tűnik: ha elfogadjuk, hogy & fogás „egy befogással felszántható föld" jelentésű, valószínűleg ez a (mostani tudásom szerint!) mindössze két alföldi mezővárosból ismert értelmezés - mely azonban nem terület-, sokkal inkább időtagoló és munka-adagoló mérték! - lehetett az eredeti, az elsődleges. Az „igazi" területmértékké alakulás különböző fokára jutottfogás-fogalmaink jelentése - másodlagos rárétegződés. 22 Pl.: Fél - Hofer 1997.45 (Átány); Bellon 1984. 559. (Kecel - ahol eresztőnek nevezték a megfelezett részeket) "Fél-Hofer 1997. 165.