Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Az első fejezetben a magyar betűkről ír. Verseghy 39 tagolt hangot említ (ebben van a zárt e is, ami ma csak nyelvjárásokban használatos). A magyar helyesírás szabályai újabb kiadása szerint a hangok száma 40, ebből 14 a magánhangzó (Verseghynél a zárt e a tizenötödik), és 26 a mássalhangzó (ebből kettőt, a dz-t és a dzs-t Verseghy nem említi). Verseghy latin, német, francia és olasz 8 szavakkal mutatja be a magyarhoz hasonlóan ejtett magánhangzókat (a, mint a német acht, az á, mint a latin amor szóban, az ö hangot a francia oeillet és soeur szavakkal igyekszik megvilágítani. Ezt látjuk az ü hang esetében a francia but szóban is). A mássalhangzók közül a j-t a latin iambus, a c-t a latin civitas vagy cervus. a cs-t az olasz c ejtésével magyarázza e vagy i előtt a cecita (vakság) szóban. A gy ejtéséhez a francia diable-t hozza példának, az ly-nél pedig az olasz piglare vagy a francia fille szót. Érdemes megfigyelni, hogy mássalhangzó-kettőzésnél ccs-t ír, nem pedig cscs-t. A II fejezet: A magyar nyelv magánhangzóinak osztályairól és összhangjáról. Felismeri, hogy van hangrend, felsorolja a mély magánhangzókat, amelyek ma is így használatosak. Helyesen mutat rá, hogy a toldalékok magánhangzó szerint illeszkednek, valamint arra, hogy a toldalékok többalakúak is lehetnek (természetesen nem a mai szóhasználat szerinti toldalék és illeszkedés szavakat használja). A III. fejezet: A betűk osztályairól és nyomósító változásairól. Verseghy itt az ajakhang, foghang, ínyhang és a gégehang (tüdőhangnak nevezi) elnevezéseket használja, a többi besorolás ma már más. Felismeri, hogy toldalékolásnál változások lehetnek a szótőben, továbbá helyesen használja felszólításnál a j módjelet, pl. vet, vessen, vessél vagy vess. - Közbevetőleg a kalmár szó Verseghyben a svédországi Calmar nevű várost idézi. Ugyanezzel a magyarázattal él a brünni szótári jegyzeteiben is: „Kalmár, latin mercator - amely szó nekem a svéd Calmar nevű várost juttatja eszembe." (Bárczi Szófsz. szerint középfelnémet). Az alanyi és tárgyas igeragozás példáit ma is így írná bármely nyelvész. A nyelvjárási ejtésre vonatkozó megjegyzései ma is iránymutatók (dió helyett gyió. Icám helyett jány). Az adóssága, latinul debitum eius vagy simm adósságja helyett - általános gyakorlat, de hogy ezt régen nem használták általánosan, régiek könyveinek írásmódjával bizonyítja, megemlítve azt, hogy gróf Ráday könyvtárában meglévő Gyöngyösi: Murányi Venus című könyvét 1791-ben lemásoltatta magának. A IV. fejezet: A képzők és ragok osztályairól. Verseghy a képzők és ragok többalakúságát részletezi, az idegen és származékszavakat is helyesen magyarázza. A függelékként csatolt szójegyzékben Verseghy az a hanggal kezdődő szótöveket példamondattal nem kíséri, elegendőnek tartja a jelentés megadását latinul. Lássunk néhány példát: Abajdocz: Farrago 8 Vö. Deme Zoltán: Verseghy könyvtára. Bp. 1985. 44. p. Verseghy olasz nyelvtudásáról írja: ..A nyelvet nagyon valószínű, hogy brünni fogsága idején kezdte tanulni..." Verseghy 1794-es levelében az olasz példaszavak viszont arra utalnak hogy a nyelv alapelemei ismertek voltak Verseghy előtt már 1794-ben, tehát Brünnben csak tökéletesítette olasz tudását. 588