Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Szórja tündérfényét büszke, friss falakra, Páholyok fészkébe, földszint mezejére, Fel a karzatra s le az elbújt zenére, Es a nagy függönynek bezárt kapujára, Két szárnya mögött, mint mesék kapuin túl, Más világ kezdődik, csudás élet indul. Festett felhők néznek festett före-fára, Mennydörög, villámlik ügyelő szavára, Pamutból havazik, villanyból süt a nap, Varázscsengetésre jönnek erdők, falak, Melynek kinyílását száz, meg száz szem várja. 0 mennyi rejtelem, varázslatnak tetsző: Szuffita, kulissza, súgólyuk, süllyesztő. Es ti idejöttök, mikor este vagyon, Itt leültök körbe szépen, hallgatagon, Kitágul szemetek, mind csak ide néz fel, Sóvár gyermekszívvel, hívő gyermekésszel, S e tündérvilágból a múzsának ajka Innen mesél néktek, mint régen a dajka. Hallgassátok szépen a dajka meséit, S mint gyermekkorban, úgy higyjetek nékik, Szemetek elfárad a nappali lázban, Sugározzon majd fel este a színházban. Lelketek lankasztja a gond, meg a vétek, E szebbik világban itt megfürösszétek. Nézzétek a festett eget, pingált rózsát, S higyjetek el kérlek, hogy ez a valóság. Nézzetek szent hittel a komédiásra, Aki nektek önönmagatokat játssza. Sóhajotok szálljon, könnyetek eredjen, Áldott kacagásnak gyöngyszeme peregjen. Gyönyörködjetek, ha száll a táncnak lába, Andalodjatok el bűvös muzsikába. Szívetek olvadjon szerelem dalába, Árva magyar nyelvnek gyönyörű szavába, Szálljon a magyar dal, szálljon a magyar szó, Legyen mint az erdők vihara, viharzó, Legyen komoly, mint az oltárok kótája, Legyen tüzes, mint a cimbalom nótája, Legyen édes, mint a violának méze, Legyen gyenge, szép, mint gerlice nyögése. Szóljon a magyar szó e gyönyörű házba, Nevünk trombitálva, hírünk harsonázva, Áradjon, öntsön ki innen dicsősége, Mint a Tisza, mikor kiont, s nem látszik a vége..." 43 Szolnoki Színházi Újság, IV. évf. 1. szám. 1. p. 339