Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

a sírleírások, a mélynyomású táblák elkészítése mellett, az életfával kapcsolatos részek megírásával működtem közre, míg a munka nagyobb része, a nemzetközi szakirodalom áttekintése, a pávasárkány perzsa-szasszanida vallási és művészeti körhöz való tartozásának igazolása, az analógiák bemutatása mind Szabó János munkája. Ide kívánkozik a pávasárkány és az életfa leírásának rövid részlete: „A szíjvég hosszú díszített, mezejében középen indafonatot figyelhetünk meg kereszt irányban. Ez feljebb kétfelé ágazik, s az ágak végéhez szív alakú levél illeszkedik. A természeti népek leegyszerűsített ábrázoló módjaiban nem szükséges különösen járatosnak lenni ahhoz, hogy ebben egy fa jelzését ismerjük fel. A fonatot az elő- és hátsó oldalon úgy képezték ki, hogy a kettő mintegy hurokszerűen közrefogja egy állatnak a testét, annak hasi részét. Az állat hatalmas szája széttárt, és a szíjszorítós rész felé néz, teste kerek poncolással díszített, és egyenes párhuzamosakkal rovátkolt kötegben végződik. Két lábon nyugszik. Nyilván mitikus keverékállattal van dolgunk, melynek teste madár alak, feje inkább emlős szörnyekéhez hasonló, sárkányszerű. Ha figyelembe vesszük, hogy testén a beponcolás szemekre emlékeztet, és törzse szétálló tollkötegben végződik, pávasárkánynak nevezhetjük. Teljesen oldalnézetben képezték ki, a hátsó szíjvég-oldalon azonban a tollköteg kiképzése elmarad, helyette itt is poncolást láthatunk. A sárkány két oldalán macskaszerű állatot véstek ki ugyancsak oldalnézetben... Vajon mi lehet mindennek az értelme? Próbáljuk előbb rendezni a. mondottakat! A hosszú, díszített mezőben középen foglal helyet egy fa. Jelentőségét középponti helyzete önmagában is emeli. A fa törzse, illetve alsó részei közrefogják a sárkány alakját, tehát a sárkány mintegy a fában benne él. Ez még inkább mutatja a fa mitikus erejét..."

6 1956 augusztusában jelent meg a tanulmány első része, azaz a nyáron, amikor a társadalmi, politikai életet megújító törekvések lázában élt és reménykedett az ország. S most mégis a múzeum mindennapi munkájáról írok, hiszen Szabó János muzeológus sokirányú régészeti tevékenységét vázolom. Éppen befejeztük és megnyitottuk a múzeum Kossuth téri épületének földszinti termeiben a „Nagyvadak Afrikában" című új kiállításunkat a Természettudományi Múzeum anyagából és segítségével, amely a Nemzeti Múzeumban lévő „Afrika kiállítás"-ban fel nem használt afrikai elefántfej, kafferbivaly, orrszarvú és más remek kitömött nagyvadat, vagy annak fejét mutatta be - és tegyük hozzá: szerencsére - (ugyanis 56 októberének végén a Nemzeti Múzeum II. emeletén kiégett az „Afrika kiállítás" pótolhatatlan anyaga, s csak az maradt meg, ami 1956-57-ben a szolnoki múzeum földszintjén volt kiállítva). 1956 szeptemberében Szabó Jánost a Múzeumi Főosztály kiküldte Túrkevére, hogy „az új igazgató, Györffy Lajos kérésére felmérjem régészeti szempontból a túrkevei múzeum helyzetét - írja beszámolójában -, a múzeum egyik, nem gyűjtemény célú épületében akadtam rá a vaslemezre" -, amelyet honfoglalás korinak határozott meg, és a bezdédi tarsolyhoz találta hasonlónak - „felhívjuk a figyelmet arra, hogy a bezdédi tarsolyforma csak a túrkevei vaslemez alapján helyreállítható tarsolyformához áll szorosabb közelségben; továbbá a bezdédi tarsoly hátoldalán levő szegecseléseknek a belső mezőnyben kimutatható szórt jellegű elrendezését a tarsolylemezek körében csak a túrkevei vaslemeznél észlelhetjük; ugyanakkor a túrkevei vaslemez tarsolyfedőt bizonyosan nem borított, viszont a túrkevei vaslemezt egy bőrtarsoly hátsó lapjának hátoldalán alkalmazott darabnak kell tartanunk, amelynek a fedőlapját díszítő lemeze elveszett."

7 6 Ua. 171. 7 Szabó János Győző: Vasból készült honfoglalás kori tarsolylemez Túrkeve környékéről. Megjelent az „Emlékkönyv a Túrkevei Múzeum fennállásának 10. évfordulójára, 1961. 25-33. 90