Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Az egykori Bocsa kelet-nyugati és déli irányban mintegy fél dűlőföldnyire terjedt ki a Kecskén lapályig. A régi utcák és házak helyei több helyen kivehetők. Az egykori házak felett lévő szántott talajon gyakran lehet találni bögreformájú kemencecserepek és díszesebb domborművű kályhacsempék darabjait, ezenkívül régi nagykun korsók (rétrejáró korsók) ujjnyi vastag darabjait melyek nagyon hasonlítanak az őskori urnák darabjaihoz. Városunk birtokos és földműves közönségét ez alkalommal is felkérjük, hogy a szántás, ásás közben talált, habár jelentéktelennek látszó tárgyakat ne semmisítse meg, mert azok városunk történetére nagy fontossággal bírnak. Ha pedig ásás közben temetőt találnak, vagy halmot, dombot, laponyagot hordanak el, az elöljáróságnak előre bejelentsék, mert ennek elmulasztása esetleg káros következményekkel járhat. Ez alkalommal is köszönetet mondok Mándoki Péter úrnak, aki ásatásunk idején magyaros szívességgel látott bennünket és munkánk sikere érdekében minden lehetőt megtett. Úgyszintén Karcag városának is, aki teljes mértékben felfogta a dolog jelentőségét és hathatósan támogatott bennünket. Dr. Györffy Ish'án" A bócsai ásatás után nem sok idő maradt a pihenésre, mert - mint a Karcagi Napló 1924. október 4. száma

9 írja - „A karcagi ásatások - című híradásaiban Bocsa után Orgonda Szent Miklós község nyomait kutatják dr. Bartucz Lajos és dr. Györffy István. - Az ásatásokat hétfőn reggel kezdették meg. - Az eredményről a Karcagi Napló olvasói hiteles informátiók alapján fognak értesülni. -" A kifejező címek után - a lap történelmi eszmefuttatását kihagyva - idézzük a fontosabb mondanivalót: „A történelem iránti érdeklődés megfogta a mi vidékünket is. Városunk szülötte dr. Györffy István múzeumi igazgató jórészt az indítéka ennek, a múlt felé való fordulásnak... Dr. Györffy Bocsa után Orgonda Szent Miklós egykori kun község templomdombját, az akkori szokásnak megfelelően a templom körüli elhelyezett temetőt ásatja. A Hajdú Benjámin tulajdonát képező földön végzendő ásatásokat tulajdonképpen most dr. Bartucz Lajos tanár, antropológus vezeti, dr. Györffy segédkezése mellett. Mindketten vasárnap érkeztek városunkba - mint Ökrös László vendégei - ... és hétfőn kora hajnalban már a határon voltak és az ásó megkezdte munkáját. Most nem gyümölcs alá porhanyítja a földet, hanem az ősök, a letűnt évszázadok messzeségéből bontja ki a napra a régi élet megmaradt bizonyságait. Legközelebb magának a két kutatónak a hiteles adatai, esetleg saját írásaik révén tájékoztatjuk a közönséget." De hiába lapoztam a Karcagi Napló következő számait, nem találtam az orgondaszentmiklósi ásatásról sem híranyagot, még kevésbé a két tudós egyikének írásos beszámolóját. 1924. december 25-ig tüzetesen végignéztem az újság lapjait, de hiába. A dec. 29-i számot nem találtam egyetlen magyar könyvtárban sem, de kevés a valószínűsége, hogy a karácsonyi ünnepi duplaszám után jelent volna meg. Az 1925-ös évfolyam áttanulmányozása sem járt sikerrel. A ködszállási és az orgondaszentmiklósi ásatásokról csak egy jóval későbbi adatra bukkantam. Bartucz Lajos: „A magyar ember. A magyarság antropológiája" című nagy monográfiájában írja 1938-ban: „...Ködszálláson, Orgondaszentmiklóson kisebb ásatásokat is végezhettem."

10 Györffy István tudósi munkásságához egy újabb tudományágban végzett tevékenységét, a Nagykunságban végzett régészeti feltárásokat is csatolhatjuk, mégpedig 1923-ban Ködszállás, 1924-ben pedig Bocsa, valamint Orgondaszentmiklós leletmentő ásatásait. 9 Karcagi Napló 1924. X. 4. 10 Bartucz Lajos: A magyar ember. A magyarság antropológiája. In: Magyar föld, magyar faj. Budapest, 1938. Budapest, 123. 81