Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Szolnok Megyei Múzeumi Adattár 25-26. Szolnok, 1975. III-IX. p. - Összeáll, és bev.: Stanczik Ilona Szolnok megyei régészeti adatok Hild Viktor jegyzeteiből Előszó Hasznos és szükséges táj- és tudománytörténeti szempontból is emlékezni azokra az úttörő egyéniségekre, kutatókra, akik egy-egy tudomány, vagy táj történeti kutatásában az alapvetést megkezdték. A Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár 1802-ben történt megalapítása után, a reformkor jeles egyéniségei nyomán nemcsak Budapesten, hanem az ország több helyén gyűjtemények keletkeztek. S egy évszázaddal ezelőtt a rendszeresnek nevezhető régészeti kutatások is megindultak. Szolnok megye és elsősorban a Jászság területén az idő tájt Hild Viktor figyelme fordult talán legintenzívebben a rendszeres gyűjtés és kutatás felé, s kiváló magángyűjteménye képezte később a szolnoki múzeum gyűjteményeinek magját. Illő tehát, hogy Hild Viktorról, az emberről, a munkájáról is szóljunk. Tesszük ezt elsősorban régi dokumentumok felhasználásával, amelyek azt is érzékeltetni tudják. hogy Hild Viktor amatőr régész, történész létére a saját kora tudományos színvonalán, nem egy esetben saját kora tudományos eredményeit, módszereit túlhaladva végezte kutatásait, és olyan lelkesedéssel, szívóssággal, amely mindenki számára példamutató lehet ma is. A Múzeumi Levelek 1965. évfolyamában közreadott megemlékezésünkből idézünk: „A napokban múlt 100 éve, hogy Hild Viktor, akinek a Jászság és Szolnok megye történeti-régészeti kutatása olyan sokat köszönhet, született. Nagyapja a XIX. század első felében a klasszicista építészet kiváló képviselője volt. Anyja pedig az ősi jász Pethes-családból származott. Hild Viktor iskoláit Budapesten, építész nagyapja felügyelete alatt végezte. S a gyermekre döntő hatással volt ez a művészi környezet. Itt tanul meg rajzolni, amely később a régészeti munkájánál olyan nélkülözhetetlen volt. Az érettségi után jogi pályára lép, majd Kolozsvárott a MÁV-nál nyer alkalmazást. írói hajlama korán megnyilvánul. Külföldi lapokból tárcákat fordít, maga is ér el eredményeket az írás teréa 1887-ben Jászapátira kerül, ahol JÁSZSÁG címen lapot alapít, s publicisztikai munkássága mellett ekkor kezd el foglalkozni behatóan a Jászság történetével, a földből előkerült régészeti anyagok gyűjtésével. A millenniumi ünnepségek idején országosan mozgalom indult a megyék történetének megírására; elhatározza maga is, hogy megírja a Jászság történetét. A Jászkun Kerületek levéltári anyagát és a községek levéltárait kutatgatta, néhány jász község levéltárát rendezte is. Az alapos gyűjtőmunka után megbízást is kapott a megyétől a Jászság történetének megírására, de ez a munkája csak részben készült el. Lelkesen harcol a század elején, hogy Szolnokon, a megyeszékhelyen múzeum alakuljon. 1913-ban írott tanulságos fejtegetéséből idézzük a következőket: „...E bizottság kizárólagos feladata szerintem a nevében szabatosan körül van írva. Múzeum és könyvtár. Semmi egyéb. Feladatnak ez is elég nagy, és ha szakértelem, pénz van hozzá: a leghálásabb. A közművelődés előmozdításának legerősebb tényezője. Létesítéséhez pedig azonnal hozzá kell fognunk, mert periculum in mora! (késlekedésben a veszély). Az anyaggyűjtést nem szabad halasztani addig, amíg a 72