Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
És ezt nem az udvariasság, a 80 év ünneplése mondatja velem. Legutóbbi találkozásunk alkalmával is meggyőződhettem Kaposvári Gyula szellemi frissességéről, sokirányú érdeklődéséről, sok fiatalt megszégyenítő munkabírásáról, ami méltán kiváltja mindannyiunk elismerését és csodálatát. Egy nagyívű életpálya áll Kaposvári Gyula mögött. Ilyenkor a méltatok gyakran olyan összegzésről szólnak, mintha már befejezettnek lehetne tekintetni az életművet, mintha már pont kerülne a munkásság végére. Úgy érzem, Kaposvári Gyulával kapcsolatban ez a gondolat fel sem merülhet. Az ő életét végigkíséri a töretlen munkakedv, a tudományos tevékenység igénye és a közéletben való állandó jelenlét. Jól mutatják ezt életútjának szakaszai az 1940-es évek végétől napjainkig. Ha a kezdeteket tekintjük, mindenképpen első helyre kerül a múzeumalapító, a múzeumszervező Kaposvári Gyula. A ma már országos, sőt nemzetközi tekintélyű Damjanich János Múzeum létezése Kaposvári Gyula tevékenységének nagymértékben köszönhető. Az egykori múzeumi gyűjteményből ő hozott létre olyan szervezetet. amely magas szintű tudományos munkát végez. Méltán tekinthetjük Kaposvári Gyulát a korszerű múzeum létrehozójának. Tudatában volt annak, hogy a múzeum nemcsak kiállítóhely, nemcsak a tárgyak raktározó helye, hanem holt és élő történelmünk, kultúránk pantheonja. nemzeti identitásunk őrhelye is. A szolnoki múzeum nevében is olyan előd emlékét őrzi, amely ezt az eszmeiséget sugallja. Kaposvári Gyula olyan múzeumot hozott létre, amely a magyar művelődéstörténet teljességében átfogja. Egyaránt fontosnak tartotta a régészet, a néprajz, a történelem és a képzőművészet művelését. Mindez jól kitűnik széleskörű szakirodalmi munkásságából, bibliográfiájának nagyszámú tételéből is. Polihisztor ő a fogalom legteljesebb értelmében. A legkülönbözőbb kötetekben. folyóiratokban, évkönyvekben, újságokban és más kiadványokban megjelenő írásai egy széles látókörű, nagy műveltségű emberről tanúskodnak. A régészet, a történelem, a néprajz, az irodalom és a képzőművészet egyaránt érdeklődésének előterében áll. Bibliográfiája egy olyan tudós kutató munkásságát bizonyítja, aki a legkisebb adatban is meglátja a tudományos értéket és mint fontos forrásra hívja fel a figyelmet. Számos muzeális értékű lelet megmentése kapcsolódik a nevéhez. így pl. egy paleolit ivópohár, egy bronzkori aszkosz, egy honfoglalás kori ezüstcsésze és nem kisebb jelentőségű Komáromi Csipkés György Magyar Bibliájának a megmentése sem. Folytathatnánk még olyan becses néprajzi tárgyakkal, mint a hajóvontató mellfa, vagy a csukafejű citera, amelyek az ő révén kerültek a múzeumba és unikálisnak tekinthetők a tárgyi kultúrában. Külön is szeretném kiemelni Kaposvári Gyula tudomány- és intézményszervező tevékenységét. Az előzőhöz kapcsolódik különböző kiadványok megjelentetése, illetőleg szerkesztése. Ezek sorában különösen kiemelkedik a tudományos közéletben is nagyra értékelt Jászkunság című folyóirat. A honismeret számára is kitűnő cikkeket közlő más kiadványok, mint a Jászkunsági Fűzetek, a Múzeumi Levelek és a Múzeumi 6
