Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

hogy a bánhalmi nagyszíjvég megmintázásában ez az átformálás kitűnően sikerült. Ezért ezt az emléket bátran az euráziai nomád művészet értékei közé sorolhatjuk. Az eddig felgyűlt anyag alapján még egy feltevést is megfogalmazhatunk, feleletet adva tanulmányunk elején leírt azon kérdésre, hogy a többi bánhalmi veretek díszei: a griffek harca és az inda mit is jelenthetnek. Ervelésünk még nem lehet széles körű, így ez a hipotézis csak munkairányt jelölhet. Kiinduló tételünk: a bánhalmi 1. sír nagy szíj végén ábrázolt életfa bizonyos késő népvándorlás kori népek mindent egymásba szövő stílusának jegyében alakult át az eredeti hellén formából. így arra a feltevésre jutunk, hogy a bánhalmi ö\ garnitúrával rokon veretek fonatos indadísze is az életfát szimbolizálja. Azaz jelkép is, nemcsak pusztán díszítés. Másodszor: mint puszta egyezés állítható párhuzamba a bánhalmi 2. sírban és másutt a késő avar nagyszíjvégeken szereplő két griff harca a középső szelíd állattal és a bánhalmi 1. sírban a jóságos sárkány-madár harca a két oroszlánnal. Az emberi figuráktól eltekinthetünk, mert a nomád művészet ezeket nem kedveli, nem a sajátja. Az sem zavarhat minket, hogy nem azonos fajú állatokról van szó. A nomádok szemléletében azonos tartalmú jelentés különböző alakokban jelenhet meg. A griffharcok ábrázolásának hátoldalán minden esetben indadíszt találunk. Ezért a késő avar kor e legkorábbi nagyszíjvégeinek díszítésében a bánhalmi ábrázolás tartalmának jelképes ismétléseit látjuk. Mivel valószínű, hogy a bánhalmi ábrázolás valami mondai esemény emlékét idézi, e jelképrendszer totemisztikus jellege mereven nem tagadható. A totemisztikus jelrendszerek megváltoznak vagy megsemmisülnek más népben való feloldódás, összeolvadás folyamatában. A VII-VIII. századfordulóra tehető késő avar népmozgalom hazánkba csapódó friss hullámai két-három nemzedék alatt már egybeötvöződhettek az itt talált lakossággal. Ilyen kis területre szorítva ez nem történhetett másképp. Ennek megfelelőleg a háromalakos állatküzdelem és az egyszerű lapos inda már egyetlen egy VIII. század végére datálható vereten sem található. Levelekre, palmettákra bomlott minden, s e korban a veretek technikájában is az egységesség uralkodik. Utólagos megjegyzés E dolgozat lezárása közben jelent meg a Corvina kiadásában szép kivitelben a magyar régészet új eredményeit legkiválóbb leleteivel dokumentáló népszerű összefoglalás. Ebben a bánhalmi 1. sír nagy szíjvégének fényképét (elő- és hátlapját), bő leírását és értékelő megjegyzéseket találhatunk. A Corvina szerveinek csak fényképközlést engedélyeztünk, „albumszerű kiadványukba". Sajnálatos, hog}

7 a leletközlés módozatairól és további sorsáról nem tájékoztattak minket, - bár ilyesmi nem egyedülálló jelenség a magyar régészeti irodalomban. A bánhalmi sírok szakszerű formában történő ismertetését és feldolgozását csak későbbi időben gondoltuk valamelyik szakfolyóiratban - megjelentetni. 63