Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
,, Koller táblabíró Jászberény Kedves Clarisse eljegyzéséhez fogadjátok, bátyám örömben fakadt jó kívánságomat. Áldás rátok. Mind megérdemlitek. Külön hódolat menyasszonynak és anyjának. Ady" A távirat természetesen a postai gyakorlatból kifolyólag nem Ady kézírása. hiszen az a budapesti postahivatalnál maradt, de a megfogalmazás, a tömör, adys szöveg értékes Ady-dokumentummá teszi. Folyóiratunk terjedelme nem teszi lehetővé, hogy ezeket az értékes Ady-dokumentumokat részletesebben ismertessük, hiszen Koller Klarisz elmondásából gyűjtött anyag igen érdekesen egészíti ki és hitelesíti Ady működését, szanatóriumi éveit 1913-14-ben. Erre majd más helyütt keresünk lehetőséget. A csehszlovákiai utunkról Jászberénybe visszahozott Ady fénykép és távirat azonban a Jász Múzeum állandó kiállítását fogja gazdagítani, mint értékes irodalomtörténeti emlék. Jászkunság III. évf. 5-6. sz. 1956. október-december 210-212. p. ill. Móricz Zsigmond Szolnokon Kevés írót ismer a magyar irodalomtörténet, aki olyan szorgalmasan járta az országot, olyan szenvedélyesen tanulmányozta a magyar életet, mint Móricz Zsigmond. Nemcsak azt vallotta, hogy „gyalogolni jó", hanem azt is, hogy a valóság csak élményekből ismerhető meg. Elmaradhatatlan kis jegyzőkönyvei tanúskodnak arról a töménytelen anyagról, melyet összegyűjtött, sőt - így vagy úgy - fel is használt írásaiban. Országjáró útjai során nem egyszer elvetődött Szolnokra is. Mesélik, hogy be-beült a megyei árvaszéki ülnök irodájába, és figyelmesen hallgatta a sorban jövő ügyfeleket, akiknek beszéde mély emberi indulatokról, nagy szenvedélyekről, a nyomukban járó sok-sok zűrzavarról, elesett emberek szomorú életéről rántotta le a leplet. Az is előfordult, hogy bekapcsolódott a beszélgetésekbe. 13 Szolnoki látogatásaira sokan emlékeznek: néhány fénykép és levél is őrzi a szolnoki napokat. Bár nincs ebben semmi különös - talán minden valamire való magvar város elmondhatja mindezt magáról -, Móricz életművének, életének teljességéhez ezek is hozzátartoznak. Ezért közöljük őket. Szolnok legnyomorúságosabb részeit kereste fel. Főképen azt kutatta, hogyan élnek, laknak itt az emberek. Fénykép is megörökíti, mikor Nagy István meséli el családja nyomorúságos életét a nagy írónak, akivel - mint a szemtanúk mondják sokkal közvetlenebb, őszintébb hangon tudott beszélni, mint a kíséretében lévő hivatalos személyekkel. A kép is azt mutatja, hogy a jegyzetfüzet nagy munkában volt e beszélgetés alatt... E látogatásai és az itt szerzett tapasztalatok nyomán alakult ki benne az elgondolás: meg kell teremteni az olcsó építkezések lehetőségét, mert 13 Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Lapok, 1941. III. 9. 594
