Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
Kisfaiudi Sándornak, a Verseghy születésének 200. évfordulójára kiadott Verseghy-tanulmány összeállítását követően. Kisfaiudi Sándor, a Verseghy Könyvtár akkori igazgatója ellenőrizni akarván az Új Magyar Lexikon és az Irodalmi Lexikon életrajzi adatait, megállapította, hogy azok tévesek. Ugyanis „a szolnoki halotti anyaköny tanúsága szerint a megyeszékhelyen halt meg (és nem Homokon) 1934. (és nem 1935.) augusztus 31-én (és nem 29-én)." Kisfaiudi Sándor Bányai Kornélt ébresztgető írásában írja: „a nagyobb antológiákban felbukkan a neve", de vajon nem érdemelne-e többet. 1959-bcn már úgy látszott, hogy igen. A Magvető Kiadó akkori tervében szerepelt válogatott verseinek kiadása, de mert telt-múlt az idő, s a kötet sehogyan sem akart megjelenni, két év múlva megkérdeztem a kiadót, mi történt? Azt a választ kaptam, hogy az a sorozat, melyben meg akarták jelentetni, „időközben megszűnt és ezért a Bányai-kötet sem jelent meg..." Ezért?! Berda József, a költőbarát említett levele más magyarázattal szolgál: „Kedves Kisfaiudi Sándor, túl sokat - csupa jót, érdekeset - tudok Bányai Kornélról, akit én a modern Berzsenyinek tartok, s akit igaztalanul, becstelenül elsikkasztottak a múltban. (Illetve: most is!) De én idegileg-szívbelileg annyira agyonfáradtam, hogy csak egy velem beszélgetőnek tudnék elmondani mindent - utólag ellenőrizvén a mondottakat." „Néhány éve fölöüött a gondolat: emlékeznek-e rá a Tiszaföldvár melletti Homokon, ahol életének utolsó éveit töltötte? Emlékeznek is, meg nem is - írja Kisfaiudi Sándor. Három évtized hosszú idő. Egy-két mondat az emberről, akiről tudják, hogy verseket írt és Jakab Máriától, az egykori szomszédtól ennél valamivel több, sőt egy fénykép - ez minden, ami fellelhető..." 1929 szeptemberében Homokra költözött. Először a Beniczky-féle nevelőintézetben kapott tanári állást, s ennek talán legnagyobb haszna az volt. hogy az intézet nyomdája „Közelebb a földhöz'" címmel kiadta harmadik verseskötetét... Ezek az évek érlelik meg igazán költészetét. Közvetlen közelből látja a sanyarú paraszti életet, a „tanyák sötét gondú világát", s megrázó képekkel fejezi ki ennek az életformának reménytelenségét. Ha fölkeressük most a szolnoki temetőt, a régi fejfa helyén márvány síremléket találunk. Rajta a felirat „Dr. Bányai Kornél költő 1897-1934" és egy versrészlet: „Szavakra lelni, sírni másokért: ez életek és halálok." Bányai Kornél halálának hatvanadik évfordulója alkalmából a közeljövőben irodalomtörténeti ünnepi üléssel emlékeznek a költőre. Jászkunság X. évf. 4. sz. 1964. december, 189-192. p. ill. Ady-emlékek Jászberényben A Jászkunság III. évfolyamában „Emlékezetes látogatások" címen Németh Ferenc cikket közölt Ady Endre jászberényi látogatásáról, s közreadott egy rövid naplófeljegyzést, amelyet Gyárfás István neves jászkun történetíró leánya egy Pesti Hírlap Naptára rovataiba jegyezgetett az alábbi szöveggel: „1913. október 11-én érkezett meg Jászberénybe Ady Endre dr. Kozmutza Béla, a Városmajor-szanatórium 592
