Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
Hogy kerül a csizma az asztalra - vadászjelenet e világfa-ábrázolásnál? Előbb tisztáznunk kell, hogy léteztek-e egyáltalán vallásos jelentőségű vadászatok a nomád népeknél. A tudomány határozott igennel felel. Legalább évenként egyszer, a téli napforduló ünnepségeinek keretében a vadászatok szertartásos formában zajlottak le. Eredetileg ez volt a törzs termékenységi ünnepe is, ekkor elejthették a totemállatot. Jelképesen egyesültek vele, mintegy megismételve eredetmondájukat, s így a teremtés folyamatait. így próbálták befolyásolni a maguk termékenységét és boldogulását. A vadászat a szent hegyen (világ-hegyen) folyt, a lakomák a szent fánál, a szent ligetbea Ez természetes is, hiszen a vaddal való jelképes egyesülés a nép bölcsőjénél kellett, hogy megtörténjék. Ezért nem váratlan, sőt szinte elválaszthatatlan a vadászat a világfa és a világmindenség ábrázolásától. 23 A fenyő rajzáról is van még külön mondanivalónk. A növények tisztelete majd mindenhol ősrégi jelenség. A primitív népeknek abból a megfigyeléséből ered, amely szerint a növény nem él idegen táplálékból, s így az állatnál magasabbrendű: a lelki élet megtestesítője. Közép-Ázsia hegyeinek és Szibéria vegetációjának a fenyő a jellemzője. Magasra törő alakja különösen alkalmassá tette vallásos képzetek tárgyi kifejezésére. E népek szent fái - fenyők voltak. Érthető tehát, hogy a későbbi, délről átszármazott életfa-képzetek a fenyő-formához kapcsolódnak. De a fenyőfa tisztelete nemcsak fenyő-zónákban mutatható ki, s mitikus fenyőábrázolások nemegyszer egészen déli steppei vidékeken lelhetők fel - a népvándorlás kori népek körében. Ez a megfigyelés, szerintünk, jól sorakoztatható ama döntő érvek mellé, amelyek alapján kimutatták, hogy a lovasnomádok eredetileg réntenyésztő és arktikus erdőzónában vadászó népek voltak. Lassú délre való húzódásukkal párhuzamosan tértek rá a ló, marha és juh tenyésztésére. A déli népek szerepét a nomádok életformájának és szervezetének kialakulásában azért nem becsülhetjük le. A szkíták óta a népvándorlás legkésőbbi szakaszáig ez a kettősség kimutatható. 24 (Gondoljunk például a magyarok néppé alakulásának északi ugor és délebbi törökös, ill. kazár tényezőjére!) Persze nem minden fenyőgally rajza jelent az euráziai régészeti anyagban mitikus jelentésű fát. Sokszor csak járulékos elemek segítségével tudhatjuk meg. hogy pusztán díszítéssel vagy jelképpel állunk-e szemben. Ma már úgy látjuk, hogy egy bizonyos formában az összefüggések ismerete nélkül is biztosra vehetjük világfa-jelentését: ha kétoldalt öt-öt, vagy bal oldalt öt, jobb oldalt négy ága van. 25 Egy pillantást vetve a mokrini fenyőre, láthatjuk, hogy önmagában is bizonyítja mitikus jellegét. A mokrini fenyő két oldalán a nap és a hold jelzése szerepel. Diószegi mutatott rá arra, hogy ez az együttes és ez az elrendezés, így, ahogy van, csak Belső-Ázsiában található meg. Mondhatnánk azt is, hogy kanonikus megfogalmazás, mert napjainkig ugyanígy ábrázolják a világfát és a világmindenséget. 26 E rendszer legalábbis már a VI. század közepére kialakult, mivel a mokrini rajz elkészülésének ideje későbbre aligha tehető. Viszont - szerintünk - ez sem támogatja azt a még elterjedt véleményt, hogy az életfa-képzetek közép-ázsiai megjelenése a buddhizmus terjeszkedésével kapcsolatos. (A buddhizmus Tibetben csak a VII. 23 Az idevágó részletmunkák összefoglalását olvashatjuk Vámos Ferenc: Kozmosz a magyar népmesében. Bpest, 1943. 79-88. 1. - Vö. még László dolgozataival: i. m. 41. 1. 24 Az idevonatkozó nagy irodalomból csak egy újabb munkát emelünk ki, amely egy belső-ázsiai temetkezés kapcsán is szépen érzékelteti a kettős származást. S. I. Rudenko: Der zweite Kurgan von Pasyryk Berlin 1951. 25 Szabó Viktor: Hozzászólás László Gyula: A népvándorlás lovasnépeinek ősvallása c. dolgozathoz. 1956. Kézirat. 26 Diószegi i. m., 50. 1. 57
