Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
Szolnok Megyei Néplap XI. évf. 11. évf. 236. sz. 1960. okt. 6. 5. p. Kossuth Lajos képmása egy jászalsószentgyörgyi ház falában Öreg, kidűlni készülő, kis földszintes ház található Jászalsószentgyörgyön a Szabadság út 19. szám alatt. Az öregek szerint több, mint 100 éve épült. De pontosan is megtudhatjuk az építés idejét, ha a mestergerendát megvizsgáljuk. Ott ugyanis szépen faragott számokkal „1834" olvasható. A kis lakóházat most javíttatta Vágó Kálmán és az épület belsejében az egyik sarokban az agyag és vályog közül egy apró terrakotta szobor került napvilágra. Egy kis letisztítás után már látszott, hogy egy bajuszos, szakállas férfifejet ábrázol. A homlokon és a bal szemnél egy kissé sérült ugyan a szobor, de így is könnyen felismerhető, hogy Kossuth Lajos eddig ismeretlen képmása. A pirosas égetésű 7 centiméter nagyságú kis fej megformálása gyakorlott művészi kézre vall. Karakteresen oldotta meg a jellemző arcvonásokat és jól értett a terrakotta égetési munkához is. A fej kiformázása után ugyanis hátulról is kivéste a/ agyagot. így repedésmentesen, egyenletesen égethető az agyag. A szobor megmunkálása, az arc- és szakállviselet az 1848-49-es szabadságharc és az utána következő évtized stílusára mutat. Valószínű, hogy 1848-49-ben készülhetett a szabadságharc lángszavú vezéréről, s a világosi csatavesztést követő elnyomás idején kerülhetett a falba. Véletlenül-e, vagy tudatosan? - merül fel a kérdés. Építőáldozat is lehetne, hiszen a Kőműves Kelemen balladához hasonló építőáldo/at számos változatát ismeri a néprajztudomány, ahol valóban emberáldozattal, vagy jelképes emberáldozattal próbálták a magas falakat megszilárdítani. Ez azonban csak akkor volna lehetséges, ha az épületet 1849-ben, vagy egy-két évvel később építették volna. De a mestergerendába vésett szám szerint 1834-ben épült. így tehát csak az a lehetőség marad, hogy biztos helyre akarta rejteni a ház egykori tulajdonosa a drága ereklyét. A Bach-korszakban ugyanis súlyos börtön várt arra, akinél Kossuth-relikviákat találtak. Hiszen elégettették mindenütt a Kossuth-bankókat is. S jaj volt annak, akinél egyet is találtak. Kossuth és a szabadságharc emlékét azonban a legszigorúbb elnyomással sem lehetett kitörölni a nép szívéből. Különösen nem Jászalsószentgyörgyön és Jászladány környékén, ahol az 1867-es kiegyezés idején is a Torinóban száműzetésben élő Kossuth Lajosra esett a nép választása, amikor az országgyűlésre követet kellett küldeniök. A Néplap hasábjain az elmúlt évben közöltük annak a levélnek a szövegét, amelyben Kossuth Lajos a megtisztelő kérést visszautasította, megmagyarázván abban politikai meggyőződését, mely szerint a kiegyezés összeegyeztethetetlen az 1848-49-es forradalmi eszmékkel és Magyarország léte szempontjából végzetes lépés. Magáról a szoborról még érdemes szót ejteni. A terrakotta megmunkálás azt sejteti, hogy nemcsak egy darab készülhetett belőle, hanem sorozatban is gyárthatták. Ki lehetett az alkotója? - ma még nem tudjuk. Ferenczy István, Izsó Miklós, vagy más országos hírű szobrász kezenyomát nem mutatja. De az alkotója biztoskezű. gyakorlott művész lehetett. Nem kizárt, hogy egy kisméretű Kossuth-szobor fejéről készíthettek negatívot, amelybe a gondosan iszapolt agyagot nyomták. A negatívból kiemelés után ugyanis az orrtájékon és a szakállnál utólagos igazítások figyelhetők meg. A száradás után az eredetinél kb. egyharmaddal kisebb lett a fej. S így került ez kiégetésre valamelyik fazekasnál, vagy cserepesnél. - Mindenesetre feltűnő, hogy 570
