Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

kötetében (232-235 p.). A 90-es években Jászapátin az akkor 73 éves Hubay Ferenc ny. tanító a lázadásról a következőket mondja: „Ozoróczky János főjegyző... könnyelmű embereknek pénzt adott költsön és azután kamatban elszedte a földjüket... Ozoróczky jegyző ha katonát szabadított a parasztnak azt szokta mondani: Ügy nézz engemet mint Megváltódat! - Ennek elment a híre és kezdték Ozoróczkyt mindenütt »apáthii Krisztusnak« nevezni. így folyton nőtt az elégedetlenség...'" Az 1813-as zendülés elfojtása után a Tajthyak próbáltak az igazuknak érvényt szerezni. Végigjártak minden fórumot Budán, Pozsonyban és Bécsben, de hiába. „A Tajthyak azután folyton szították az elégedetlenséget és éjjelenként a kertek istállóiban összejöveteleket tartottak. Időközben voltak a hevesmegyei alispánnál is, de az megmondta nekik őszintén, hogy ezen nem lehet segíteni, ha pedig lármáznak, akkor előbb-utóbb megisszák a levét.'" 1819-ben néhány jászapáti lakost kihágás miatt Jászberénybe vittek a börtönbe. „Ezen zúdultak fel 1820. július 31-én reggel és 300-400-an a városházára jöttek vasvillával, botokkal és követelték, hogy eresszék ki társaikat. Tanácsbéliek szétugrottak Id. Antal József főbíróért a lakására mentek és börtönbe vetették, azután Ozoróczky János lakására mentek, ez magára zárta az ajtót, de vasxillávat rátörték, kötelet kötöttek a derekára és mint a medvét az utczán hurczolták körül. Tajthy István azonban a haláltól védte meg, mert vagy agyon verik, vagy egy veremben égetik el. Mikor már a hurczolást megunták, börtönbe vetették... A felkelők pedig megszállva tartották a városházát... Tervük az volt, hogy a lázadással magokra vonják a magasabb fórumok figyelmét... és így szabadulni fognak a teljesen meggyülölt tanátstól..." Közben megérkezett Jászberényből Horváth Péter alkapitány és a nép „...kinyitotta az egyik börtönt, kötélen kihúzta Ozoróczky jegyzőt és úgy hurczolta... elé, e szavakkal számolva be: ~ No, Uram, itt hozzuk az apáthii Krisztust! - Horváth Péter erre szükségesnek látta katonaságot rekvirálni". Néhány nap múlva meg is érkezett 500 gyalogos és 800 lovas. A lakosságból száznál többet összefogtak és a város főterén megbotoztak és mintegy 30-40 embert megvasalva Jászberénybe vittek, Alig szabadult meg egyik is 1-2 évnél hamarabb. Ezzel véget is ért a jászapáti mozgalom, amely legalább azt eredményezte, hogy Ozoróczky felsőbb utasításra lemondott az állásáról és elköltözött Jászapátiból. A jászapáti parasztmozgalomhoz hasonló megmozdulás más megyéből is ismeretes e korból, de számunkra különös jelentőséget nyer a közölt verses krónika és az azt követő népdalszöveg miatt, mert irodalomtörténeti és néprajzi szempontból nemcsak a Jászkunság, hanem az egész Alföld területéről is igen kevés ilyen anyag ismeretes. Ha az írást megfigyeljük, azt látjuk, hogy az első 22 sort más kéz írhatta, mint az utána következő 11 sort. Különösen meglátható ez a gy betűknél, de az első rész írója a sorvégi szétválasztásoknál is többször goromba hibát kövét el. A szövegeket vizsgálva is élesen elkülönül a két rész. Az első 8-as szó tagszámú négy soros vesszakokra osztható, mint azt a szöveg közé írt számok is jelzik. Ennek alapján közöljük versszakokra bontva a mai tájnyelv, de a szöveghűség miatt az egész szöveget is eredeti tördelés és helyesírás szerint. (A függőleges elválasztójelek a sorvégeket jelzik.) Valószínű, hogy a verses krónikát sokan énekelhették, de leírója a 6., 12., és 14. versszak minden sorára nem emlékezett. Kár, hogy ezideig nem sikerült megállapítani az íróját, mert szép költői alkotás. A második részben közölt ballada népköltészetünk gyöngyszemei közé sorolható. Keletkezési ideje visszanyúlhat egész a XVII. századig, de a nép ajkán fennmaradt a múlt század első harmadáig. S nem véletlen, hogy Tajthy István szenvedését megörökítő versszakok után ősi hangja csendül fel a ballada soraiban. Változatainak, esetleg dallamának megtalálása a jövő kutatás feladata. 561