Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Aki látja ezt csudálja, szenvedésünket sajnálja, isteniül jutalmát várja. Hogy ez helybenhagyattasson, én ennek okát adhatom, rajtam történt és másokon, sok jó felebarátomon. Ki hallotta hírit a jász vármegyének. Zagyva partján lévő setét temlecének? Foglyok vannak benne, szabadulást várnak, szabadulás előtt sentenciját kapnak. Kedves apám, anyám, mért meg nem öltetek abban az időben, melyben neveltetek? de tatán véltétek, hogy lesz örömetek, vagy ha én felnyövök, bennem gyönyörködtök. De most már látjátok végső romlásimat, hóhérnak pallossá rontya le tagomat, hóhér pallossátul a szívem is reszket, éjjeli álmomban gyakorta ébredek. Csengesd meg, bungasd meg temlecem rostélyát, hagy halljam még egyszer gyöngy nyelved szólását, mert az temlectartó kiadó násznagyom, ki-s bejáró hajdú az én kalahuzom. Csúszó-mászó férgek beszélgető társam, Csúszó-mászó férgek az én hálótársam. A verses krónika jól megvilágítja a zendülés okait, szereplőit akiket Tajthy Istvánhoz hasonlóan súlyosan büntettek. „Ezeknek rendiben Nemes Dósa Pál és Dósa György... az előbbeni vétkes lakosokkal rész szerint egyet értvén, úgy Helybeli Törvényes Biráikat meg vetvén... a függetlenségre mind lázitó szavaikkal, mind cselekedeteikkel botránkoztató példákat nyújtottak... mely vétkeikért Dósa Pál ugyan 3 Holnapi, Dósa György pedig fél esztendei rabságra itéltettnek..." S mivel „...a megnevezett s meg Ítéltetett LakosTársaikkal egyet értvén magokat ugyanazoknak vétkekben ejtették; azért is Nemes Kiss János ugyan három holnapi rabsággal. Szabari Ist\>án pedig úgy Nagy Imre és Bárdos Mihály eltöltött rabságaiknak méltó büntetésökben tett tudattatása mellett egyenként 30 és 30 pálcza ütésekkel fenyíttetni rendeltettek." Végül Utassy Andrást 3 hónapi rabsággal, Lados Pált 25, Káli Pált és Berdó Kiss Istvánt 30-30 pálcaütéssel büntetik. Tajthy Istvánt nemesi származása miatt csak nádori ítélettel tudták fogsággal büntetni. 1813. december 31-én a kerületi főügyész értesíti a jászapáti elöljáróságot hogy „...az Felséges Consilium Tajthy Istvánt a szegedi javító házba küldi, hová kedden megy, felesége tehát ruhát és más útravalót készítsen.'" A börtön szenvedése sem tudta megtörni Tajthy Istvánt és Mátét, mert 1816. október 7-én panaszuk megvizsgálására Jászapátira érkezett deputációnak „hátat fordítván, nagy nyersen, nyakasán ezen szavakra fakadt: - El megyek a Palatínushoz meg tudni, hogy miért raboskodtam?7" Az események további ismertetéséhez érdekes adatot találunk a szolnoki múzeumban őrzött Hild Viktor „Jegyzetek a Jászságról" című kéziratos művének 1. 560