Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

lemásolásában, bizonyítja az Egerben keltezett 1751. dec. 16-i irat: ,,Intetnek az Bírák az végett is, mivel gyakran megh történik, hogy az ki bocsájtott Currensek mind késedelmesen másoltatnak az Nótáriusok által, mind pedig a sok Helysígbeliek az továbbvaló küldését rossz emberekre bízzák... azért az bírák magok kötelességében serényen el járjanak..." Ilyen szolgabírói utasítást körmölhettek Szolnok megye nótáriusai a pusztákon. a határban elszaporodott kártevők irtásával kapcsolatosan is. „Anno 1749. dec. 3-án Egerben tartatott Gyűlés alkalmatosságával az ragadozó Farkasok, Rókák, úgy kártévő varjúk, szarkák és verebek iránt a N. Vármegyebeli Helysígeket fel osztván... az 1750-dikbe való Télen egész ki keletigh practicáltatott (gyakoroltatott), mivel pedig azon rendelés most is megh újíttatott, azért az Helysígek Bíráinak, Tizedesseinek és Hadnagyainak parancsoltatik, hogy a szomszéd Helysígekkel egyetértvén, bizonyos napokat rendellyenek, ...a Farkasok vadászativá módgya szerint a bé állót télen folytassák és a nyers Farkas bőröket Perccptor Uramnak a rendelt árhoz képest presentálni el ne múlassák, különben... egy-egy Tallérra fognak büntettetni..." Évről évre megtalálhatók az ilyen és ehhez hasonló rendeletek. Ilyen pl. az 1752. december 26-án keltezett is: ,,A' Farkasoknak, úgy a Verebeknek, Varjak és Szarkák vesztegetésire tett rendeletek ismegh tudtokra adatik az Helysígeknek." Vagy pl. az 1753. december 12-én kelt currens: „Üldözése az Farkasoknak valamint ez előtt, most is szorossan parancsoltatik, s valakik a meg volt repartitió szerint az reá háramlott Farkas bőröket Perceptor Uramhoz nem viszi... egy-egy Tallérra minden Farkas bőrért fog büntettetni." Hogy nem kis mennyiségekről volt itt szó, kiviláglik a Füreden 1757. december 31-én kelt currensből, amelyet „Kegyelmeteknek... szolgabírája Hellebronth Ferenc" küldött a megye városaihoz, falvaihoz táblázatos kimutatás keretében. A táblázatos kimutatás az eredeti szerint olvasható. S ha összesítjük a helységekre kirótt adatokat, meglehetősen nagy számot kapunk: 43 farkas, 4660 varjú és szarka, 31 455 veréb, „Mellyeknek fejeit az melly Hellység producálni fogja. büntetés alá vettetni nem fog, ellenben ha Farkasoknak kölykei lesznek. Varjuknak hasonlóképpen fiai, Verebeknek pedig tojásai is, az a numerusban be fognak vetetni." 1758. október 12-én újabb rendelkezés indult a megye helységeibe: .....az Hellységekre rapartiált Farkasoknak bőreit, nem különben Varjúknak, Szarkáknak és Verebeknek fejeit készen tartsák, hogy azokat előttünk a Currentáliákban feljegy zeit szám szerint producálhassák..." A közölt táblázat adatainak elemzése azt mutatja, hogy a kártevők legtöbbjét a nagyobb települések, Mezőtúr, Törökszentmiklós, Tiszafüred és Tiszaföldvár vadászták össze. De mindenképpen nagy feladat volt ez. A kegyetlen téli hidegben kellett a munkát elvégezni. De el kellett végezni, mert szükséges volt közegészségügyi szempontból, valamint a termést és az állatállományt védték vele. Más volt a XVIII. század közepe táján a megye képe, amelyről legszemléletesebben Bél Mátyás írt 1731-ben: „Régen nagyon sűrű népesség lakta ezt a tájat. Ma pedig egy mérföld körzetben is három, négy vagy még több elpusztult falu romjait látod, templomából csak a falak meredeznek az égnek. Ezek a puszták. Kevés a nép, kevés a telepes, aki vállalkozik az elpusztult falu megszállására. A művelhető faluhatár most is a régi, vagyis szűk. A telepes kénytelen pénzért bérelni a szomszéd puszta földjét. így a saját falujában művelt földecskéjén kívül másutt is vet, kaszál vagy állatot tart, szétforgácsolva munkaidejét." 552