Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

összesen tizennyolc változatban feljegyzett világfa-mese. Solymossy Sándor, a magyar folklór eddig talán legkiemelkedőbb kutatója hívta fel először erre a figyelmet. Ide vonatkozó tanulmányainak lényege tömören a következő:

15 Ezek a mesék világosan két részre bonthatók. Kezdődnek azzal, hogy egy égig érő fát - általában egy király óhajára - csak egy legénynek sikerül megmásznia, hogy onnan életet adó gyümölcsöt és a király életét s boldogságát jelentő királyleányt lehozza. Az elbeszélők mindig kiemelik, hogy a legény csak szakaszonként éri el a fa csúcsát, közben különböző tájak nyílnak meg előtte. A fa törzsében lakó anyókák vagy táltosok igazítják el, illetőleg röpítik feljebb a különböző világrétegekbe, ahol végül fényes kastélyhoz ér. Ezután a folytatás más-más közismert meséből átvett motívumok szövevénye. Az égig érő fa képzete itt ősvallásunk hiedelmeiből és sámánisztikus szertartásainak rituális tárgyi emlékeiből hitelét és gyökerét vesztett meseelem. A régi, megmaradt benyomások a gyakori elmondás folyamán a mesék közismert kellékeihez formálódtak. Solymossy szerint a bibliai életfának semmi köze sincs az égig érő fa képzetéhez, s általában a halhatatlanságot nyújtó nedv vagy gyümölcs sem tartozik az ázsiai nomád népek világfa-hiedelmeihez. Szóval: szinte már-már fa-jellegét is tagadja, s a fokokra osztott égtartó oszlop gondolatát hangsúlyozza. Szerinte az égig érő fa keleti nomád népek körében teljesen önálló fejlődés eredménye. A kutatások azóta euráziai vonatkozásban több világosságot derítettek, és helyesbítették ezt a megfogalmazást. Magyar területen Szűcs Sándor sárréti adatgyűjtései jelentősek; ő nem csak hiedelmekben, hanem ábrázolásokban is megtalálta a világfát pásztorfaragványokon.

16 Diószegi Vilmos is új eredményekkel gazdagította tudásunkat, mikor nemrég kimutatta, hogy a magyar mesék tetejetlen fa megmászásában a sámán vizsgák emléke maradt fenn. (Mindig egy ifjú és az is először mássza meg a világfát. Csak akkor rendelkezik természetfeletti hatalommal, ha a fa csúcsán megkapja a táltoslovat, mely a szörny legyőzésében segítségére van. A rokon népek körében akkor lesz valaki sámán, a nép papja, ha a világfát jelképező sámán-fát megmássza, és érintkezni tud a felsőbb világgal.)

17 Sajnos, a magyar anyag teljes revíziója még nem történt meg.

18 Mivel erre távolról sem érezzük magunkat hivatottnak, most csak annyiban szólunk hozzá, amennyiben ez tanulmányunk szempontjából szükséges. Véleményünk szerint a világfával kapcsolatos gyümölcs - vagy átvitt értelemben bármi más új életet jelentő dolog - megszerzése a magyar mesékben is nyilvánvalóan a keleti világfa-képzethez tartozik. Ezenkívül feltűnő, hogy a szóban forgó mesék összes változataiban szereplő sárkány, valami fán lakó gonosz szellem, mely a hős végső céljának elérésénél jelentkezik, akadályokat gördít, és további bonyodalmakat okoz, e mesetípusnak legalább annyira állandó eleme, mint a gyümölcs stb. elérése vagy egyáltalán a fa megmászása. Vajon, ha a démonalak a világfa mondák mesévé homályosulása után valóban csak mint más meséből átvett „nyugati elem" szövődött volna ide sokféle egyéb motívummal, akkor ennek megfelelően előfordulása miért nem esetleges, mint sok más elemé? 15 Solymossy Sándor: Keleti elemek népmeséinkben. Ethn. XXXIII. 1922, 38^18. 1. - Az égbenyúló fáról szóló mesei motívumunk. Ethn. XLI. 1930., 61-62. 1. - Magyar ősvallási elemek népmeséinkben. Ethn. XL. 1929, 133-152. 1. 16 Szűcs Sándor: Az égbenyúló fa a sárréti néphitben. Ethn. LVI. 1945. 23-26. 1. - Ősi mintájú ábrázolások pásztori eszközökön. Ethn. LXIII. 1952. 160-166. 1. 17 Diószegi Vilmos: A honfoglaló magyar nép hitvilága (ősvallásunk) kutatásának néhány kérdéséhez. Ethn. LXV. 1954, 35. 1. 18 Kovács Agnes vállalkozott erre a feladatra. Előzékeny támogatását az életfamesék anyagának átnézését illetőleg ezúton is köszönjük. 54