Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
de ami több, micsoda áldott humor csergedezett ebben a lélekben, én nem is tudok ma senkit Magyarországon, akiben a humornak ekkora gyógyerejű forrásvizét fakasztotta volna a Teremtő a lelkéből. Az ő Szolnok megyei urairól, parasztjairól való meséléseit, azoknak a frazeológiájával, dallamával, ízével, istenem milyen kár. hogy lemezre nem vettük azokat, hogy halhatatlan hangosak maradjanak. Hiszen, ha sejtettük volna... Zseni lakott a mi Tibinkben, remélem Ti is meg vagytok győződve felőle, kik együtt dolgoztatok és mulatgattatok vele. Rá van nyomva a zseni impresszuma a fiatal karikatúráira, a türelmetlen festményeire. Úgy nem találta fel soha teljes tökéletesen, ami Benne volt, ahogy április nem szervírozza a megteljesedett virulást. Mennyit üldöztétek, gyötörtétek Tibinket Fényes bácsi, Iványi Grünwald Béla, meg Falus Elek. Herman Lipót, hogy dolgozzon és többet dolgozzon azon, amit csinál, majdnem haragszom most Rátok: a magam laikus ándungjával úgy látom, hogy nem is lett volna szabad soha többet adnia, mint azt a tavaszt, azt a könnyelmű ifjúságát a zseniknek. Drága, édes Pofám, Egyetlenem. Ugye sohse feleselt Veletek, úgy engedte magát püfölni, mint a gyerek, akit az apja bánt, szenvedett és jól mulatott, senkivel soha haragban nem volt, nem irigykedett, nem szidott más művészt, ami tehetségtelent, szemtelent, rondát látott az életben, azon csak mulatott, szerelmeskedett, hű barátok közé bújt, kedves volt, nevetett és nevettetett, könnyebbé tette a szívét, édessé az eszméletét annak, aki szembekerült Vele. Egy boldog tündér súghatta Néki, hogy viselkedjen ezen a földön." Megbocsátható talán, hogy Szép Ernő szavait, gondolatait csaknem teljes terjedelemben közöljük, de úgy érezzük, hogy ember szól az emberről, művész a művészről, s így állhat elénk Pólya Tibor a maga valóságában, igaz művészetében, teljes emberségében. Az Emlékkiállítást a Szinyei Merse Pál Társaság megbízásából Falus Elek. Herman Lipót és Zádor István rendezték az Ernst Múzeum hat termében és a halljában. A katalógus 369 festményt, grafikát és rajzot sorol fel, de több tételnél csak így szerepel a megjelölés: plakáttervek, vagy plakát- és könyvfedéltervek, tehát a bemutatott művek száma megközelíti a 400-at. Nagy vesztesége művészetünknek, hogy legnagyobb részük a második világháború éveiben, vagy azt követően eltűnt vagy elpusztult. A katalógus adott lehetőséget Herman Lipót festőművésznek Pólya Tibor élete és művészete cím alatt a művész munkásságának értékelésére és összegzésére, ami annál könnyebb, illetve annál nehezebb feladat lehetett, hiszen az életmű legjelentősebb alkotásai szerepeltek a tárlaton, de ugyanott a nézők is együtt láthatták az oeuvre szinte minden számottevő alkotását a minden műfajt feltáró bemutatón. így a véleményeket ütköztetni is lehetett, a kiállított művek azonban maguk is meggyőzték a nézőket, kritikusokat, hogy véleményük egybecsengjen Herman Lipót megállapításaival, aki jó barátja, társa volt ugyan Pólya Tibornak évtizedeken át. mégis úgy érezte, hogy rá vár a feladat, a kötelesség, hogy „sine ira et studio" (harag és elfogultság nélkül) megfogalmazza az életmű, a művészi teljesítmény maradandó értékeit is. ,,... A Japán művészasztalnak talán a legkedveltebb fiatal tagja, kit jókedvéért s ötleteiért szeretnek, tehetségéért becsülnek. A háború alatt megnősül, ettől kezdve komolyabb munkára is kényszeríti a család... Részt vesz a Szinyei-Merse Pál-Társaság alapításában (1920), mint annak rendes művésztagja, a Társaság kiállításain sikerrel szerepel. Utóbbi esztendőkben idejét rövid szakaszok kivételével a Szolnoki Művésztelepen tölti, mint annak egyik legsúlyosabb tagja s munkában elmélyedve dolgozik, rengeteg dekoratív munkát, illusztrációt, karikatúrát, plakátot, festményt, portrét alkotva..." 542
