Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
epigramma. Hogy el tudja találni egy-egy groteszk vonallal az igazságot, s mégis mennyire finom, mennyire gúnyolódás nélkül szűkölődik minden kitréfálása. Mosolyogva néztem Pólya karikatúráit és azokra gondoltam, akikel ki nem állított. Itt őrzöm az íróasztalomban, ezeket én zsákmányoltam el az iskolában a szorgalmi órákon. Bence a kopott szolga és a cseh, ki hálósapkában kér bocsánatot Tolditól. Édes apróságok, első szárny csapásai a tudatra még alig ébredt tehetségnek. És, hogy ezt írom, előszedem őket, most szívesebben nézem, mint akkor, amikor a rend érdekében mennydörögve szóltam le az iskolai piktúrát. Hó az iskolai piktúra! Nem láttam valamit a Pólya karikatúrái között. Nincs köztük magyar kékbeli atyafi, pedig elég álldogál ott a tiszai nagy hídnál támogatván a karfákat, s vékony mérges füstsugarakat eregetve szélnek, bámulva agyarára szorított makrapipásan ezt a fekete világot. Pólya biztosan meg fogja rajzolni a magyar paraszt karikatúráját is, melybe benne lesz a magyar paraszt igazi jelleme. De valahogy ne iskolai piktúrát csináljon, ne a Göre-Falstaff-féle nagy hast, mert ez bosszantó iskolai piktúra lenne csak. Nem félek, aki úgy tud látni, oly igazán s mélyen, mint Pólya, az nem bohócot fog rajzolni, hanem megteremti a magyar paraszt igazi karikatúráját. Pólyában van szeretet, s meleg, s nagy tehetség erre, ismeri a magyar parasztot, s nem fog bohócsapkát a fejébe tenni. Ezt méltán várhatjuk Pólyától, aki már most is elsőrangú karikatúrafestőnek bizonyult." S hogy dr. Nógrádi László nagy felelősséggel leírt szavait mennyire igazolta az idő, az kitűnik a következő dokumentumokból. 1909. január 2-ári Eltávozó művész címmel kiemelt hírben adja tudtul a J.N.K. Szolnok megyei Független Hírlap: „Pólya Tibor városunk szülötte, ez az istenáldotta tehetségű fiatal művész, akiben mestereink a jövő legkiválóbb karikaturistáját látják, a jövő hónapban... Párizsban üti fel műtermét, hogy tanuljon, pénzt, nevet, dicsőséget szerezzen. - »De még indulása előtt Budapesten kiállítást rendez.« - Szinyei Mcrsc Pál és Fényes Adolf, hazánk e két elsőrangú festőművészének óhaját képezi ez. akik be akarják mutatni az ifjú Pólya nagy tehetségét a fővárosnak" Élete sorát egy 1922-ben írott önéletrajzából követhetjük nyomon: „Pólya Tibor. Születtem Szolnokon, 1886. április 26-án. Már mint egész kis gyermeknek kedvenc szórakozásom a rajz volt... rajzolás és festés lett az életem. Középiskoláimat Szolnokon végeztem, innen az iparművészeti iskolába adott atyám, honnan azonban Gyalus és Pap Sándor tanár urak - mint teljesen tehetségtelent - kitanácsoltak. Ez nemhogy kedvem szegte volna, hanem nagyobb ambícióval folytattam a rajzolást. A rá következő évben aztán a mintarajziskolába kerültem Zemplényihöz. majd Szolnokon Fényes Adolf mellett töltve egy nyarat, nagy lendületet kaptam. Münchenig meg sem álltam. Itt jelentek meg első rajzaim a- nyilvánosság előtt a »Fliegende Blätter«-ben, s ettől a perctől kezdve - mert az akkorában nagy szó volt -. elhatároztam, hogy grafikailag képezem magamat, s több lapnak rajzolója lettem. Münchenből visszajövet hol Szolnokon, hol Kecskeméten, majd Budapesten éltem eléggé hányatott életet. Sokáig maradásom sehol sem volt. Ebbe az időszakba esett a franciáknak »neoimpresszió« jelszó alatt megindult művészi harca, ami aztán ellenállhatatlan erővel Párizsba csalt és itt a legszélsőségesebb irányzat befolyása alá kerültem, melyet magambaszállásom, meghiggadásom és életviszonyaim letompítottak. Nagy terveim voltak, melyeket aztán a háború, majd a vesztett háború áthúzott. Arra a kérdésre is kell még felelnem, mik a művészeti céljaim? Nem szeretek nagyképű lenni, így tehát egész egyszerűen válaszolok. Célom az, hogy festőművészet és a grafikai művészet minden irányában kiképezzem magam, s mindennel foglalkozzam, ami ezen a téren kínálkozik. Eddig is már elég változatos munkásságra tekinthetek vissza, amelyről tájképeim, portréim, kompozícióim, alföldi zsánerképeim. 538
