Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Mihály, Makay József és Riba János alkotásait amelyek 1950. augusztus 1-3. közt voltak láthatók a megyeháza nagytermében. Chioviniről ez olvasható: „Chiovini Ferenc az alföldi táj és a falusi élet festője. Képein meglátszik, hogy a dolgozó nép hatalmas alkotó munkájával való kapcsolat nála nem olyan erős, mint társainál."

17 A korszak sajtójának egyoldalúságát még jobban jellemzi a ,,Megyénk festőművészeinek kiállítása" című, kioktató jellegű cikk 1952-ben a Városi Tanácsteremben rendezett tárlatról: „... Ezekkel a művekkel szemben látjuk azokat a képeket melyek színtelenségükkel, elvtelenségükkel, a valóság kisebb vagy nagyobb eltorzításával nem tesznek eleget azoknak a nagy követelményeknek, amelyeket a dolgozók támasztanak a művészek alkotásaival szemben. Chiovini számos értékes művet alkotott, de művészete nem öntudatos, nem szilárd elveken nyugszik, még béklyóba kötik a polgári hatások. Ingadozásaiból következik, hogy sok képe nélkülözi a művészi erőt. Törekedjen arra Chiovini, hogy tehetségéhez méltó műveket alkosson, mélyrehatóbban tanulmányozza új társadalmunk életét, hogy értékes munkásságát teljes mértékben gyümölcsöztetni tudja."

18 Chiovini Ferenc esetében a helyi sajtó megnyilvánulásait ellensúlyozta, hogy emberközpontú művészetére kora ifjúságától jellemző volt az, hogy „a küzdő nép életét festi", és művészi megoldás tekintetében mindig a realizmus talaján állt. Ilyen képei szerepeltek a helyi tárlatokon és jutottak be minden alkalommal a Budapesten rendezett országos kiállításokra. Az 1952-ben megjelent „Szolnoki művészet" című monográfiában Végvári Lajos, értékelvén Chiovini művészetét, megállapítja: ,,... A 40-es években festésmódja egyre elevenebb, egyre változatosabb lett, ez időben készült művei már méltók a szolnoki tájképfestő iskola legjobb hagyományaihoz."

19 A tárlatokon szereplő képei rezonálnak Darvas József népművelési miniszternek - a képzőművészet időszerű kérdéseiről szóló vitában elhangzott - mondására: „Most már beszéljenek a művek!"

20 Chiovini ez idő tájt készült alkotásai közt táj és a nép életének ábrázolása mellett történelmi képeket is találunk (Rákóczi, Szolnoki csata), de születtek történelmi értékű művei a megszűnő paraszti világ és a születő közös gazdaság, sokszor drámai összeütközéséről. Az Ernst Múzeum 1952-es kiállításán szereplő képeiről írta Oelmacher Anna: Chiovini Ferenc „belülről nézi a felszabadult parasztság új életét"

21 1954-ben az Ernst Múzeumban „A vidéken élő képzőművészek kiállításán" szereplő öt festménye közül az „Őszi napsütés"-t megvásárolta a Belügyminisztérium. Az Esti Budapest kritikája így írt: „A szolnoki művésztelep legrégibb tagja, Chiovini Ferenc tudja, mire kötelezi a nemes hagyomány és úgy témaválasztásában (Piac, Tiszai kikötő stb.), mint festői megoldásában egészségesen támaszkodik a nagy elődökre."

22 1955-ben a VI. Magyar Képzőművészeti Kiállításon Chiovini „Behavazott Zagyva-part" című képét a Építésügyi Minisztérium vásárolta meg. Érdemes szót ejteni Chiovini Ferenc szakkörvezetői tevékenységéről is, melynek elsődleges célja a művészet megszerettetése, megismerése, az új közönség nevelése. Idézzünk a tízéves jubileumát ünneplő szakkör kiállításáról írt cikkből: „Elek Lajos a Megyei Tanács művelődési osztálya nevében... a szakkör vezetőjének, Chiovini Ferencnek méltatta érdemeit. Munkája, áldozatvállalása meghozta gyümölcsét. A 17 Szolnok megyei Néplap, 1952. augusztus 5. 4. p. 18 Szolnok megyei Néplap, 1952. december 11. 4. p. 19 Végvári Lajos: Szolnoki művészet, Bp. 1952. 61. p. 20 Művelt Nép, 1954. április 21 Bálintné Hevesi Júlia: Chiovini Ferenc bibliográfiája, 1977. 23. (Esti Budapest, 1952. június 5.) 22 Oelmacher Anna: A vidéken élő képzőművészek kiállítása cikke az Esti Budapest, 1954. december 6. 4. p. 515