Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

A Damjanich János Múzeum kiállításvezetői, 1979. Chiovini Ferenc a Szolnoki Müvésztelepen 1899-ben - éppen abban az esztendőben, amikor olyan jeles festőművészek, mini Bihari Sándor, Fényes Adolf, Hegedűs László, Kernstok Károly, Mednyánszky László, Mihalik Dániel, Olgyay Ferenc, Szlányi Lajos és Vaszary János írásban folyamodlak a kultuszminiszterhez, hogy ,,Szolnokon, a magyarság egyik jellegzetes központjában való letelepedésüket segítse" — született a Szolnok mellett Besenyszög községben Chiovini Ferenc. Véletlen e, vagy sorsszerűség, hogy élete a művészteleppel kapcsolódik egybe. egy fél évszázadnál régebben a Szolnoki Művésztelepen dolgozik. Közismert tény, hogy a szülőföld, a családi környezet, a gyermeki eszmélődés kora egész életre döntően meghatározza az emberek érzés- és gondolatvilágát. Még jobban illik ez a művészre, CMovini Ferencre. „Kisgyermek koromban - emlékezik szülőfalujára a művész - ablakunkból néztem az életet, nyáron az aranyló port, máskor a kerékagyig érő sarat, a hámszaggató utat. A küzdelmet, a munkát a nags és szikes határú Besenyszögön. A munka több volt mint máshol, a termés kevesebb... Hortobágynyi nagyságú határ, elmosódó horizont. Egy-egy gémeskút, ember. lovaskocsi vagy ökrösszekér látszott, vagy csak a fölvert pora. Mindenütt a kendőzetlen, egyszerű valóság, a monumentalitás és intimitás, az egymást kiegészítő két ellentét, olyan táj, ami szépségeit csak annak adagolja, aki azt ismeri és szereti. A tüzek, mindenki rohan cséphadaróval, vödörrel, viszik a lajttal a vizet. Aztán a szórakozások: egy lakodalmas menetnek a hangulata. Szánkós esküvők csilingelőse télen. A vásárok, piacok, a sergőnél gyerekek, asszonyok. Ezek izgatták a fantáziámat gyermekkoromban és később is. Életem, munkásságom ezekre épül." Gimnáziumi éveit Szegeden, majd Szolnokon töltötte, ahonnan - kortársaihoz hasonlóan - 1918 májusában az iskolapadból egyenest az olasz frontra került. Vázlatkönyvében Dél-Tirol sziklás hegyei, megfáradt katonák, elcsigázott lovak emlékeztetnek erre az időre. Főiskolai tanulmányait Balló Ede osztályán kezdte, majd Rudnayhoz került, ahol a legszigorúbb, legalaposabb természeti stúdiumokkal folytatták. Tanítása meghatározó volt számára, mert Rudnaytóí lehetett tanulni művészi etikát is. Négy nyáron Vágó Pálnál, Jászapátin volt a főiskolának nyári művésztelepe. Onnan vitt az útja Szolnokra. 1925-ben Fényes, Zombory, Szlányin keresztül kapott meghívást a Szolnoki Művésztelepre és pályázta meg a tagságot a „Tűz a faluban" című képével. Szerencsés voit, mert Szolnokon, ugyanabban a tájegységben folytathatta munkáját, mint amiben megkezdte gyerekkorától. Munkásságára hamar felfigyelt a kritika. „A figyelemre és elismerésre számot tartók közé tartozik Chiovini Ferenc (Elakadása Rudnays, szerencsésebb Havas tája)" - írja 1926-ban a Pesti Napló.

1 „A Szinyei Társaság első kiállításának 247 darabját a másfélezer beküldött műből válogatta... Mindenesetre a legelsők között kell szólni... Chiovini Ferenc remek havas utcájáról." (Az Est, 1926.)

2 Gerő Ödön a Pester Lloydban ugyanezen a kiállításon bemutatott lovas vázlata kapcsán Rudnay és a még régebbi Rugendas hatásáról ír.

3 Az Ernst Múzeum „Mohács emléke" kiállításán Gerő Ödön Chiovini „Tűz" című képének mozgalmasságát említi. 1 Pesti Napló, 1926. május 22. 15. p. 2 Az Est, 1926. május 25. 3 Pester Lloyd, 1926. május 26. 511