Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

13-i száma. Munkácsy akkoriban a Honfoglalás vázlatain dolgozott s jól felhasználhatta kelléknek. Munkácsy Mihály volt az, aki Paál Lászlót magával vitte Párizsba, de sok más művész útját is egyengette. Paál László pedig Deák-Ébner Lajost hívta meg és ismertette meg őt Munkácsyval. Műtermében Pettenkofennel találkozott, aki felhívta figyelmét városunk festőiségére: „... Én 1875-ben jöttem először Szolnokra - írja Deák-Ébner Lajos Edvi Illés Aladárnak - akkor ott Aggházy Gyulát találtam, mint magyar piktorok között elsőt, ki Szolnokon lett légyen... És mindjárt első tartózkodásomat megnyújtottam egy évre, úgyhogy egy telet is töltöttem Szolnokon... Ezentúl minden évben lerándultam nyáron át Szolnokra, és összes képeim mind ott készültek... Utánam Mednyánszky rándult le és ugyancsak egy telet töltött velem Szolnokon. Később Bihari jött. Itt készült a „Törött hegedű" című képe. Ekkor festettem a „Húsvéti körmenetet", a „Vásári balesetet", amelyért Brüsszelben nagy aranyéremmel tiszteltek meg. Azután a következő években festettem a „Csirkevásárt" Kohner Adolfnak, szintén aranyéremmel lett kitüntetve... Ezt követte egy másik „Baromfivásár", amely most a Szépművészeti Múzeum tulajdona." Deák-Ébner - kis művészettörténettel felérő - leveléből sokat megismerhetünk Szolnok művészeti múltjából, s egyúttal választ is kapunk arra, kikkel is találkozhatott Munkácsy szolnoki látogatásakor. Deák-Ébner és Bihari biztosan itt lehetett. A „Bíró előtt" című képének befejezésekor írta levelében: „Ebner társasága igen kellemes és nagyon tanulságos. Sok tekintetben olyan tapasztalatai vannak (már 10 éve), amilyenre az ember hosszú idő múlva tehet szert és ezekkel ő nem fukarkodik. Nagy kedvet kaptam, hogy képemet tempera festékkel kezdjem és csak azután fogok olaj festékké í beledolgozni. Ez a mód a színeket sokkal derültebbé teszi..." Pettenkofen nyomában a Munkácsy-tanítványok egész sora kereste fei Szolnokot, s itt készült képeik jutottak el Európa városaiba. Érdekesen eleveníti meg az itteni munkát Gruber József, a város érdemes nótáriusának írása a Budapesti Hírlap 1886. november eleji számában: „Nyaranta egy-egy kis karaván látogat el Szolnokra. Nem tudjuk, honnan jő, mikor megy? Csak azt tudjuk, hogy itt van, piacon. Zagyván, malom alatt, Alcsihídon. Megállítja az úton haladó ernyős kocsit, vándor cigány hadat. azon hamarjában jobbjába veszi az ecsetet, baljára a festő- és festéklapot, csak akkor álmélkodunk el, amikor a párizsi szalonkiállítása után - felismerjük a szolnoki tájat. a szolnoki embereket. Alig van jelesebb tagja az újabb festőnemzedéknek, ki egy-egy nyarát nálunk ne töltötte volna. Tölgyessy, Feszty, Paczka, Spányi, Roskovitz, Aggházy, Bihari. Révész, Ebner egyenlő szeretettel csüggtek Szolnokon..." A közölt dokumentumok megvilágítják, kivel is találkozhatott Munkácsy Mihály szolnoki látogatásakor. A Damjanich János Múzeum kiállításvezetői, 1973. Vágó Pál festő Az Új Magyar Lexikon röviden azt írja róla, s a születési évét is tévesen közli: „A müncheni akadémia stílusában festette anekdótázó életképeit (Jár a baba. Gyík stb.). Nagyméretű történelmi festményei (A huszárság diadala, Budavár bevétele 503