Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Kléh János: Téli táj művelt közönségében emelkedettebb, nemesebb stílusérték, mindent átfogó, tartalmasabb művészeti kultúra fejlődött ki..." Sok lakás valóságos magángyűjteményként is szerepel, mint a II. részben említett Kalmár Miksa 35 Mihalik képe, amelyek nagyobb szolnoki tárlatokon a Nemzeti Szalonban is bemutatásra kerültek. Az így - évtizedek alatt felhalmozott - gyűjtemények veszte az 1944. március 19-e utáni náci megszállással vette kezdetét. Említettük már, hogy előszeretettel szállásoltak be zsidó polgárok tulajdonát képező jobb lakásokba, s onnan kiköltözve sok értéket vittek magukkal. De az igazi tragédiát az embert az embertől elkülönítő náci törvények végrehajtása, a gettózás okozta. A lefoglalt értékek közül a festményeket, a pénzügyigazgatóság a művészteleppel szemben lévő úgynevezett Finánclaktanyában raktározta. Hová tűntek innen a képek? Erre a választ Benedek Jenő és Chiovini Ferenc festőművészek adták meg nekem, de megerősítette ezt több, közelben lakó ember is. 1945 tavaszán, amikor az ideiglenesen helyreállított Tisza-hídon megindult a közlekedés, a szemtanúk látták, hogy nyitott tetejű orosz gépkocsikra rakták fel, sűrűn egymás mellé szorítva a képeket, és szovjet katonákkal a Zagyva-hídon át a városba indultak, majd a Szabadság téren át a Tisza-hídnak vették az irányt és a Tiszántúl irányában mentek tovább. Két megrakott teherautó a rajta lévő képekkel elindult kelet felé. Vasárnap. Szolnoki magazin. II. évf. 3. sz. 1992. febr. 16. 8. p. ül. V. A Szolnoki Művésztelep és egyéb köz- és magángyűjtemények háborús kárait 4-5000 műkincsre becsülték. A veszteség akkor tűnt ki

r igazán, amikor a megyeházán kerestük Leopold Carl Müller: ,,Cigánylány", Deák-Ébner Lajos: ,,Parasztlány" és Müller Adolf: ,,Tanyaudvar" című festményeket, de sikertelenül. 487